Hirtelen a semmiből kerekedett a szél.Süvítve megkerülte a házat, és csak a hatalmas puffanások jelezték, hogy feldöntögette féltve őrzött leándereimet....
Kiszaladok, látom, mind a földön fekszik, na gondolom jól belocsolom őket, és akkor jöhet a fránya szél.
Fölállítgatom, belocsolom, hogy térdig vízben állnak, egy idő után azonban ismét hallom a puffanásokat...
Áthelyeztem őket a maradék nyírfa oltalmába, itt már hiába próbálkozik Szélúrfi.
Akkor vettem észre szegényt...Ott feküdt egyik leander mellett, először meg is ijedtem tőle, de látom, hogy nem mozdul...aztán észrevettem, hogy a testén pókok, és hangyák mászkálnak. Ebből gondoltam. Memento mori....
Szép ez a leander erdő!
VálaszTörlésKöszi....
VálaszTörlésSzélviharok, most már oly gyakoriak, szinte hetente végig söpörnek a mi tájékunkon is.Sok kárt okozva a növényekben , s lám az állatvilág is megsínyli.Kár!
VálaszTörlés