Hová tűntél ?

Ezt kérdezte tőlem egyik blogtársam a megjegyzésben. Nem tűntem el, itt vagyok, csak megdobált a sors. Nagyon megdobált. Utolsó bejegyzésem óta több, mint egy év telt el. Azután következett a földregés...nem hirtelen, és nem a legerősebb, de elkezdődött.  A férjem betegségével, az orvostól orvosig járkálás lélekkínzó történéseivel. Megbuktunk, ő meghalt. Úgy ment el, ahogy élt. Szelíden, csöndben, szerényen, méltóságteljesen viselve egyre rosszabbodó szívbetegségét. És most itt állok megdöbbenve, kifosztva, keseredetten. Valamit talán rosszul csináltam ?

Most már nagyon sok időm lesz...nem kell lopva a gép elé ülni, mehetek a világba, kirándulhatok, és nem kell hazáig szívdobogva rohannom, vajon mi van vele...

Mégis. Akkor is. Inkább ápolnám őt, ameddig csak lehet. De nem lehet, meghalt.

Le vagyok taglózva, nincs kedvem semmihez. Majd könnyebb lesz, mondják.

Remélem, hisz jelen pillanatban úgy érzem megszakad a szívem.

Hát ezért tűntem el majd egy évig. De visszatértem.