Napfelkeltye....

- Jaj kicsim - mondom Daninak. - Miért keltél fel ilyen korán?
Édes kis arca mosolyog, a kezével int az ablak felé.
- Nézd mama ! Milyen szép a napfelkeltye ...

 

Kiállítás, október 4.

Előkelő helyen, a tatai Hotel Kristályban kaptunk helyet legutóbbi kiállításunkhoz.
Szívélyes, családias légkörben, kellemesen töltöttünk el egy kis időt festőtársaimmal. Bár nem volt sok érdeklődő, reméljük az elkövetkezendő hetekben majd többen betérnek ide, az aulába, és megnézik a képeket...

Jön a baba...

Ezért aztán barátnőmmel neki álltunk a gyerekszoba díszítésének...Barátnőm izgul, hiszen most debütál, első unokáját várja.
Ma egész nap pingáltunk. Még nem lettünk kész, de már így is látszik, hogy igazi, hangulatos képet sikerült készíteni.
Barátnőm boldog. Én is.Ha készen lesz, megmutatom...örüljön a kisember.

Mikor Megint Macskák...

Azt hittem, rosszul hallok... A fatároló mellett elmenvén őrült nyivákolást észleltem. Nem, ez nem lehet - nyugtatgattam magam, hiszen Nyivátka nemrég rukkolt elő az új kismacskákkal, ez meg túl korai lenne.
Rosszul gondoltam. Hazaérve ott látom a négy kis gombócot a leánder cserepében, sütkéreznek a napon, a szemük kék, mint a szeptemberi égbolt. Gyönyörűek.
Azannya Nyivátka ! Most aztán feladtad a leckét nekünk !
Persze, Nyivátka büszke, nyalogatja, dédelgeti őket. Csak a mi fejünk fáj, mit tegyünk az apróságokkal. Most aztán ajánlgathatom az ismerősöknek elvitelre. Ezeddig még egy sem kelt el. Dani legnagyobb örömére...

SZERETETT FÉRJEMNEK A 42. ÉVFORDULÓNKHOZ..

Szeptember ajándékai...

A napokban én is kimentem ama földünkre, mely a férjem büszkesége : az energiafűzesbe...Néha mérgemben "az új szerelmednek" hívom a fűzest, mert amióta megvan, sokat jár ki oda, nagyon szereti ezt a helyet...
Tegnap aztán láttam, hogy ez nem véletlen. Amíg ő a fűzesben babrált, addig én a többi részen bámészkodtam, követtem a pillangókat az égen nyájasan mosolygó napsütésben.
A föld szélén mindenféle virágok nyílnak, no és rengeteg gyönyörű, nagyszemű kökény érik.
Hamvas bogyói hívogatóan integettek, de édesanyámtól tudom, hogy meg kell várni, amíg megcsípi a dér, mert akkor lesz fogyasztható.
Míg vártam, készítettem pár képet. Ahogyan szoktam volt...

A csicsóka virága

 

A kis szorgos...

Férjem "új szerelme"

Felirat hozzáadása

Jancsi bácsi krumplit szed.

"Kék a kökény recece..."

Nem tudom mi, de olyan szép...

Iszalag...kék ég...

Bőven termett a kökény

Utóirat: Nem mondom, vonzó számomra a kökénylekvár is, de találtam egy jó kis kökénylikőr leírást is, ami felkeltette a figyelmemet. Íme:
Kökénylikőr
Amikor az első dér megcsípte a kökényt, szedünk belőle 1,5 kg-ot. Ezt mozsárban magostul összezúzzuk, és egy üvegedénybe téve ráöntünk 1,5 liter tiszta szeszt. Naponta többször rázogatjuk, éppen ezért a konyhában tartjuk kb. egy hónapig. Egy hónap múlva szűrőpapíron vagy dupla vászondarabon átszűrjük, és hozzáadunk egy fél kg cukorból és egy liter vízből főzött, kihűlt szirupot. Egy hétig állni hagyjuk, utána újra átszűrjük szűrőpapíron vagy dupla vászondarabon, palackozzuk, és minél tovább hagyjuk állni, annál ízletesebb lesz./forrás: Terebess: ehető vadnövények/

A tettes nem ismeretlen...

Minden a pillangóval kezdődött, amit Dani a keresztanyukájától kapott. Egy gyönyörű, élethű lila lepke forgott körbe-körbe, napenergiával működve, szárnyaival vígan verdesett...
Bennehagytuk a legszebb muskátlis edényben, hadd röpdössön .
Nem kellett volna...
Elhűlten néztem a földön fekvő gyönyörű tövet, a kiborult földet, és a mellette fekvő pillangót.
Az történt, hogy "valaki" igazi lepkének nézte, és sürgősen megrohamozta a szerencsétlent...már sejtettem is "ki" lehetett.
Szemében csöppnyi bűnbánat nélkül ott nyávogott a jázminbokor alatt, várva az esti parizerjére.
Persze, hogy a Nyivátka volt...