Apróbetűs...

Jaj de jó ! - ujjongunk a húgommal a Tesco nevű hipermarketben...leárazták a Bögrésleveseket, nézd, "csak" százkilencvenkilenc forint a duopack !
El kell, hogy mondjam, nálunk egyedül én  szeretem a levest, és néha szívesen eszek egy bögrével csak úgy.
Be is rakunk a kosárba úgy 10-10 csomaggal, jó lesz ez a hideg téli napokra, és igazán, szinte ingyen van, hiszen az eredeti ára 387 forint lenne...
Azt is el kell, hogy mondjam, hogy az akciók megszállottjai vagyunk mindketten. Nosza hát !
Az állunk a pénztárnál esett le, ahol teljes áron, 3870 forintot számoltak. Sebaj, irány a vevőszolgálat, ott biztosan orvosolják a panaszunkat...
Hát kifogtuk.
Az hagyján, hogy én  ilyen kelletlen vevőpultos hölggyel még nem találkoztam, mióta Tesco a világ,azt még csak elviseltük volna. Kikapta kezünkből a blokkot, és kiadta a parancsot : kövessenek !
A polchoz érve ő is meghökkent. Egy egész sor levespor kellette magát, alattuk egyetlen 199 forintos árral, csak itt, csak most...
Diadalmunk nem tartott soká. Beható tanulmányozásnak vetette alá az árlapot, és ránk reccsentett:
- Itt van ! Ez csakis a 14 grammos levesekre vonatkozik !- lobogtatja orrunk előtt a papírt.
Tényleg ott van.Egészen apró számokkal, de ott van.
- Tessék elolvasni az apróbetűs részt - ordítja. Én mindig elolvasom! A bankban is el kell olvasni !
A bankban is. Igen.  De könyörgöm, ez nem egy banki szerződés, hanem egy nyomorult, rosszul kiírt árcédula ! 
Mikor ezt közöltem, kissé lehiggadt. Mondanom sem kell, 14 grammos leves az nem volt. Találtunk ugyan 24 , l8, 16 grammosat, de azt nem.
Visszavágtáztunk a vevőszolgálat pultjához, mi diadalmasan, a hölgy dühösen...
A pénzt elibénk vágta, és punktum. Köszönés nélkül elfordult.
Amit sajnálok az, hogy ezt az egész épületes látványt az uram végignézte. Kajánul, mert ő minden akciózás ellensége. Most bejött neki...

Richard Clayderman - Autumn Leaves

Furfangos Őszapó...

Ezeket a képeket ma fényképeztem. November 25-e,  Katalin nap van, és a ház tövében nyílik az ibolya ! Beljebb látom, hogy az aranyvessző sem tétlenkedik... H-á-á-át ! Lehet, hogy nem is a Télapó jön,hanem a Nyuszika?

A "maccin"-ügy...

- Mit hoztál Panni mama ?- kérdezi, és a szeme csillog.
- Mit, mit - zsörtölődöm játékosan. - Hát maffint!
- Azt szejetem ! - mondja boldogan.
Kirakja a négy sütit az asztalkájára, egyikbe beleharap, és elkezd leltározni:
- Ez Danié...ez Danié, egy anyájééé, egy apájéé... 

Aztán tisztességből megkérdezi: Kérsz, mama? Hatalmas megkönnyebülést látok az arcán, amikor nemmel felelek...A maccin pedig fogy. Már csak kettő van az asztalon, arcán aggodalom ....
Látom, hogy enné még, de az ígéret szép szó. Megforgatja, nézegeti, és közli velem:
- Csak lenyajom . - és kis nyelvével a porcukorba nyal. Aztán visszateszi, és várja haza a szüleit. Anya mosolyog a maccin-ügyön, és köszöni nem kér. Apa sem.
Dani boldog. Jóízűen beleharap a harmadik sütibe, szeme sem rebben, amikor közli:
- Pedig nektek akartam volna....

Kisvirág.

Minden reggel kiszaladok hozzá, és megcsodálom a kitartását....Pompázik az őszi avarban, fittyet hány a fagynak...a november végének. Kikelt a nyáron elhullott magból, szárba szökkent, és most virágzik. A napokban, amikor kemény éjszakai fagyok voltak, aggódtam érte. Összekunkorodva, fejét lehajtva úgy tűnt, megadta magát végzetének... De nem !
Amint megszűnt a fagy, ő is föltámadt...Hát nem fantasztikus ?

Ma reggel is kimentem hozzá. Él. Méghogy él ? A virágja mellet egy kedves, gömbölyű, erőteljes bimbó kandikál ki a hamvas levelek közül...

Erzsébet nap -80 éves a magyar katolikus karitasz.

Ezt az ünnepet méltó helyen, a budapesti Szent István bazilikában ünnepeltük. Az ország összes régiója képviseltette magát a rendezvényen. Mi, a bajóti régió egy tele busszal indultunk el, Süttőről hárman voltunk...
Most hadd ne bonyolódjak bele a bazilika szépségeinek rejtelmeibe...hiszen aki járt már ott, tudja, hogy hiábavaló próbálkozás lenne leírni a sok szépséget. A fényképek pedig, az én kis kompakt gépemmel nem sikerültek túl jól, lévén, hogy kevés volt a fény.
Egész napos előadás, filmvetítés volt, amelyen mind-mind Szent Erzsébet érdemeit méltatták, és az ő életéről, csodálatos szeretetéről, segíteni akarásáról, a szegények istápolásáról szólt.
Tudtuk, ismertük a megható történeteket, most mégis megilletődve hallgattuk az előadót.
A déli ebédnél volt egy kis kalamajka; 500 helyett kb. 900 ember között kellett a szervezőknek elosztaniuk az ételt...kis tolongás, kis kevergés után aztán az altemplomban megettük a leveskét, és a sütit, majd folytatódott az előadás. Az altemplomban jól összeszedett kiállítást láthattunk a karitasz életéről, a 80 évről.A fényképek jól dokumentálták azt a segítséget, melyet a katolikus karitasz nyújtott a katasztrófa sújtotta területeken.
Délután négy órakor Erdő Péter bíboros úr által celebrált, gyönyörű szentmisén vettünk részt, aztán lelkileg kisimulva, szeretettől átitatva hazafelé vettük az útunkat. Uram, jó volt nekünk ott lenni a  Te szent hajlékodban....

csak jött, csak jött a tömeg.

Az altemplom.

Egyik munkatársammal.

Egykori felkiáltó plakát...és mi tudjuk?

Relikviák.

 U

A szentmise alatt

Ősz, a nagy varázsló...

Itt van, és gyönyörű...az ecsetje ezer színű.