B.E. azaz Buta Ember...

Stock foto

...vagyis megint a az autónkat pocskondiázták.
Állunk a buszmegállóban, régi ismerősöm, volt utcabelim kedvesen köszön.
Én is örülök neki, hiszen régen láttam. De csak egy darabig.
- Utazol ? - kérdezem.
- Nem, a főnökömet várom.
Gondoltam, mennek valahová együtt , talán dolgozni. Ekkor kezdett el mesélni. A főnöke csodaszép, új autójáról beszél lelkendezve.
Ilyen meghajtás, olyan indító...mondom neki, ne haragudj, de én nem értek az autókhoz. Ekkor gondolta biztos, a kárpithoz már csak értek alapon : 
- És az ülések ! Bőrből vannak !
Rám néz kajánul:
- Nem ám mint abba a sz.r Wagon-R- ben!- mondja, de biztosan látja az arcomat, mert azt nem lehet nem látni...
Elkezd magyarázkodni, habratyol valamit a kényelmes ülésekről, közben megáll előttünk a főnöke az álomautóval, na ő már mehet tovább...
De nem,  nem dolgozni megy. A Főnök valamit kiad neki az ablakon, és tovább hajt nyomban.
Gondolom, a heti bérét, mert  emberünk azonnal átvág az úton, egyenesen a Nagyivó nevű vendéglátóipari egység felé.
Ma még nem itta meg a fejadagját...

Szépséges leánykám...

Úgy hiányzol.Lassan telnek a napok, és én minden  reggel itt üldögélek a gép előtt, várom, hogy hívj.
Ma is sikerült veled beszélnem hála az égnek, meg az internetnek.

Nézem a fényképedet, teljesen elbűvöl a látvány.Ha kicsit sötétebb lenne a bőröd, nyugodtan indiai nőnek nézhetne az ember...
Boldogan újságolom, hogy vettem ám egy indiai szakácskönyvet és majd abból fogok főzni neked.
- Anya - mondtad. Én otthoni kaját szeretnék enni...
Fellélegeztem. Nem kell küszködnöm a furcsa nevű ételekkel, nem ám ! Csatni meg ilyenek.
- Mákos beiglit ! Azt süss anya, oké?
Hát persze...

Nagyon buta ember...

Igen, vannak fokozatok.
Jön az üzenet : 
- Hozzon nekem ruhát...- sorolja - ez kell, meg az kell.
- Jó - válaszolom -megpróbálom.
- Hoz, aztán küggye át - jön a következő instrukció.
Meghoztam, elviszem neki.
Köszönöm helyett :
- Én nem ilyenre gondoltam.
Jól van, én meg most egészen másra gondolok...

Kép: Stock foto

Kb. Ilyen volt az arcom, amikor másnap a kuka tetején találtam meg a pulóvert...

Eső, temetés, depi...

Ma eltemettük Andreát. Szokás szerint megint eső esett, épp úgy, mint Márti és Marika temetésén...Én nem is értem. Az ég is sír talán?
Nem voltak sokan. Mi, a maradék szakkör a tanárnőnkkel,  néhány rokon, és néhány házbeli ismerőse. Ennyi.
László atya viszont nagyon szép beszédet mondott, persze, hogy nem bírtam ki sírás nélkül.
És ez a szomorú esős nap is...
Így történhetett, hogy nem figyeltem eléggé. Beállt egy busz a megállóba és én lélekszakadva futottam, hogy elérjem. 
Éppen lépni akartam fel a lépcsőre, a jobb kezemet már előre is raktam, amikor az ajtó nagy csattanással becsapódott...a kezemet megütötte ugyan, de nem lett komoly bajom .
A halálra vált sofőr elmondta, hogy nem látta, amint futok, és csak a hátsó ajtókat nézte a tükörben.
Nem történt nagy baj, de lehetett volna.
Az Őrangyal , mint mindig ,ma is velem volt...  

Erzsébet...

Szabó Magda: Amit tettél, az ég csodája volt

(részlet)

Sokféle szent van a hitvallók és mártírok mellett, aszerint tartjuk számon őket, mi volt életük legjellemzőbb jegye. Példát mutató uralkodó volt-e vagy magasztos célokért kardot fogó katona, esetleg különleges érzék vonta a szociális gondok felé, színtiszta jósága, mértéken felüli emberszeretete kora züllött légkörében nem ítélkező, csak jóra aktivizáló részvétre mozgósította. Az Árpád-házban mindenre található példa. Van királylányunk, akinek kosarában tűzpiros rózsává lényegül az alamizsnakenyér. Szent Erzsébetnek egyébként nemcsak virágai, talpai is pirosak a sebektől, vér serked kergetett lába nyomán az irgalmasnak, aki sose talált irgalomra saját környezetében. 

Kenyerek és rózsák templomunkban...

Az Erzsébet-kenyerek megáldása, és megszentelése.

A kenyerek kiosztása...

Még ne rázd meg kérlek...

a szakálladat drága Télapó ! Be kell fejeznünk ezt a két szobát, ami már augusztus óta húzódik. 
A Barbara repülőjegye már meg van, mindjárt karácsony lesz, és mi így állunk:

Kipakolva

Kipakolva

A nappali átjárhatatlan

A hálóban őskáosz.

Mindamellett jól vagyok, és még nem veszett el a festőkbe vetett hitem. Majd hétfőn elválik.
Már nincs visszaút.

Mr. Bean - Merry Christmas - A kedvencem...

Van benne valami megnyugtató...

...ahogy ez a három macska csendesen pihen.Beszöktek, és úgy gondolták, hogy ez itt egy jó hely. A kupi sem zavarja őket, és a gazdi mellénye igazán remek fekvőhely.
Fülük botját sem mozgatják, csak Nyivátka néz rám álmosan hunyorogva...
Na jó, ma még hagyom őket, de holnap rámolás, mert jönnek be a virágok.Majd akkor készítek nekik dobozvárat puha rongyokkal, azt nagyon szeretik. Addig csicsika....

Autumn...

Foto: Stock

Gyönyörű ez a november. A nap melegen süt, ragyog az ég, és szinte elfelejtjük, hogy bizony ősz van.
Van abban valami nagyon nagyon szomorú, ahogy a ragyogó kék ég alatt  a színes levelek egyszer csak útnak indulnak...
Szellő sem rebben, de a levelek egyszer csak csendesen megválnak ágaiktól, és lassan leperegnek a többi színes levél közé.
Nekem nincs szomorúbb látvány a lassan lepergő faleveleknél.
Ők tudják. Vége az ő idejüknek, és át kell adniuk a helyüket az új leveleknek, ha jön majd a kikelet...
 

A szív tovább szakad....

Ismét búcsúzunk. Egyik festőtársunk megint elment, hogy ott fenn az égben pingálja tovább képeit.

Szinte hihetetlen, milyen gyorsan ment el, még  felócsudni sem volt időnk a rossz hírek hallatán, amikor jött a gyászhír, Andrea meghalt.

Képe még kinn lóg a falon , a legutóbbi kiállításunkon.

  Jó lélek volt, szerettük őt. Sokat harcolt az élettel, legyen neki könnyű a föld.Kicsit morbid, de látom lelki szemeimmel a négy festőtársunkat, ahogy ott fenn nagy egyetértésben pingálnak...
Márti biztosan felhőket fest, Marika a vizeket szerette, Erika egészen modern képeket, Andi a fákat, lombokat festette szívesen...Nyugodjatok békében kedveseim !

Dícséretet kaptam...

...két képemért. A dicséret jó dolog, jól esik. Önbizalmat ad.
Önbizalmat el is lehet venni egy-egy beszólással.

Íme a két kép : Fénye Adolf és Berény Róbert festménye után.

Ki korán kel...

...Barbarát nyer. Amióta megvolt az óraátállítás, már nem három és fél, hanem négy és fél az időeltolódás India és köztünk. Ezért aztán kitaláltam, ha hajnali háromkor felkelek, gond nélkül tudok az én kicsikémmel beszélgetni a chaton.Akkor van őnáluk fél nyolc, és már kocsiban ülve a munkahelye felé tart.
Olyan csodásan tiszta a hangminőség, mintha nem is 7000 kilométer távolságból beszélnénk egymással. Mintha csak szemben ülne velem, és úgy beszélgetnénk. Szeretem ezeket a reggeleket.Ilyenkor mesél, mesél...
Én pedig kezet tudnék csókolni annak, aki ezt az egészet felfedezte, megalkotta...hiszen mennyit kellene fizetnünk, ha mindezt telefonon próbálnánk elintézni.
Most azért kicsit nyűgös vagyok, mert ismerjük be, hajnali háromkor fordulnak a másik oldalukra az emberek.
Mégis boldog vagyok, mert hallottam a hangját, és tudom, hogy jól van. 
Van azért némi hátránya a dolognak...Még nem jöttem rá, miért, de ha kép van, akkor nincsen hang, és fordítva.Tehát kép nélkül beszélgetünk, de nem is bánom. Legalább nem látja, ha könnyes a szemem...