A csíkos ruha

(Fotó: bonpirx )

Egy héten keresztül nézegettem a soron a butikokat...
Ez a csíkos ruha, amely gyakran szembe jött velem a sétányon, teljesen megbabonázott.
Az ára ? Nem olcsó...ahhoz képest.
Végül aztán legnagyobb meglepetésemre, találtam egy jó méretet, és nem is túl drágát.
Azonnal próba, passzol minden, nagy boldogan fizetni indulok.
A hölgy egy ezressel többet számol, mint amennyi a ruhára van írva, de én figyelmeztetem, hogy más ár van rajta. Idegesen helyre utasít:

- Nézze, én vagyok itt a tulaj, én tudom, hogy mennyi. A vevők össze-visza keverik az árakat, és  átragasztgatják.
- Akkor inkább itt hagyom - kötöm az ebet a karóhoz, mert homályosan emlékszem valami rendeletre, hogy ami az árura van ragasztva, azon az áron kell a vevőnek eladni, vagyis nem lehet az orra előtt átírni.
Most a nyári munkán lévő diáklányokat kezdi szidni, mennyire nem figyelnek, mennyi baja van velük...
Keresünk egy másik ruhát, hogy megnézzük, azon mennyi az ár, de sajnos, nincs több.
A szívem szakad meg a ruháért, hát kifizetem.

Csak később bántam meg, hogy nem kértem a panaszkönyvet...vagy nem tettem célzást a fogyasztóvédelemre.
Haza érve vettem észre ugyanis, hogy blokkot sem adott...