A kedves utcaseprő...

(kép: Fortepan)

Vannak azért szép emlékeim is Balatonfüredről...A rosszakat majd később mesélem el, először ezt a kedveset...

A sétány padján ülök, reggeli nap simogatja az arcom , és boldog megelégedéssel szemlélődök.
Igaz, a névnapom van, igaz, egyedül vagyok, de vágytam már egy kis egyedüllétre.

A férjem már, a lányok még nincsenek velem, van egy igazán szabad napom !

Csörög a telefonom, a 'zuram' az...

Kérdezget, érdeklődik, és hitetlenkedik, hogy én m é g i s jól vagyok.
Aztán tréfára veszi a dolgot:
- Jöhetnél már haza, annyit kell locsolnom a virágaidat...meg érik a ringló is, el kellene tenni.
Folytatná, de közbevágok:
- Ilyeneket mondasz épp a névnapomon?

Ezt hallotta meg a körülöttem söprögető úr. A korát nem lehetett megállapítani a torzonborz haj, és szakáll miatt, a ruhája úgy, ahogy tiszta...
- Anna, vagy Anikó ? - kérdezte, és mosolygott.

- Anna- válaszoltam meglepve.
- Akkor az Isten éltesse, boldog névnapot !

És mielőtt ültömben is földbe gyökerezett volna a lábam, hozzá tette:

- Örök.
Tudtam, mire gondol, kedvenc Juhász Gyula versemre...

- Tudta ezt a költő is...-Tette hozzá, és lassan tovább sepregetett.

Íme, egy kulturált, kedves utcaseprő... aki egy jó napot szerzett nekem.