Azuram ott sertepertélt ugyan a konyha közelében, de nem érzett semmi különöset. Sőt ! Nagyon kellemes illat terjengett szerinte, amint a főzelék szépen elfőtte a levét, elkezdett pirulgatni, aztán égni. Nagyon leégni...
Mire fenn az emeleten már nekem is gyanús lett a szag, késő volt. Az étel úgy odakozmált, hogy a lábos még most is ázik.
Nem is ez a baj, hanem az, hogy a kelkáposzta fövés közbeni, amúgy is penetráns illata elviselhetetlen bűzzé alakult az egész házban. Ablaknyitogatás, szellőztetés egész délután, este még mindig a szörnyű bűz.
Mivel fáztunk már, becsukogattuk ugyan, aztán azuram újra nyitogatta, én csukogattam, így történhetett, hogy a nappaliban egész éjjelre nyitva maradt az ablak.
Reggel bemenvén a jégverem hidegségű szobába, kétségbe esetten láttam, hogy a virágaim nem néznek valami jól ki , szinte biztos, hogy megfáztak...
A szag még most sem ment ki. Azóta is hallgatom a férjemtől, hogy milyen asszony az, aki lefekszik, és a tűzön hagyja az ebédnek valót...Viszont, mint utólag bevallotta, örült is, mert legalább nem kellett főzeléket ennie, amúgy is utálja.
Bíz megesik néha. Nálunk is volt már hasonló. Olyan füstöt eresztettem ki az ablakon, hogy még a felső szomszéd is leszaladt. Azért szerencsére elébb lejött és nem kapásból a tűzoltókat hívta. :)
VálaszTörlésMegesett ez már mással is :) utána vettem egy emlékesztető órát, konyhai, még dekoratív is, alma alakú, ha elhagyom a konyhát, felhúzom, max 1 órát tud, viszem magammal, mikor csörög sietek a konyhába.
VálaszTörlésNagyon jó.Én is tudnék mesélni.
VálaszTörlés