Lila akácok.../Pere János/

Lila akácok, minek a szív, ha úgy fáj
Lila akácok, minek a vágy, ha elszáll ?
Minek a nyiló virág, a kikelet
Mit ér e rongyos világ, ha nem szeret ?
Lila akácok, minek a szív, ha úgy fáj
Lila akácok, a boldogság sosem vár
Minek a kis kerti pad, minek a nyári alkonyat
Amikor egymást szeretni nem szabad

Virágos tavaszi kertek ölén
Zártam először a szívembe én
Késöbb karöltve jártunk Budán
Várt ránk a csendes Tabán.
Szép volt a szerelem, szép volt a nyár
Vártam a Ligetben, hogy jön-e már
Lila akácok nyiltak a fán
Már csak bús emlék csupán.

Idén először nyílt a lila akácunk, miután tavasszal alaposan megmetszettem, bár vérre menő vita folyt köztem és a zuram között a metszést illetően, de szerencsére nekem lett igazam. 

Most aztán, ahányszor látom lila

fürtjeit, mindig ez a dal jut eszembe...A dal ugyan szomorkás, de ha ránézek a gyönyörű virágra, jókedvem kerekedik...