2014. április 26.

Gondolatok a szűrés éjszakája apropóján...az én statisztikám.

Jó kezdeményezés, mondom. Végre, elindult valami, mondjuk.

Ülünk a véradó helyiség előterében, mi öten vöröskeresztes aktívák. Előjön a szó a kezdeményezésről, és hirtelen csend lesz...nagy csend. Összenézünk, és tudjuk, mire gondolunk...
Ötünk közül négyen, gondoljátok meg : NÉGYEN ! Már négyen vagyunk túl a rosszindulatú emlődaganat miatti műtéten...
Olvasom az ilyen-olyan statisztikákat: minden 11. nő, stb.
És akkor a mi statisztikánk? Öt közül négy? Rettenetes. Rettenetes belegondolni, hogy mi lett volna ha?
Ha akkor nem jártunk volna utána. Ha akkor a homokba dugjuk a fejünket. Ha akkor nem vesszük fel a kesztyűt.De az én statisztikám korántsem teljes...mert van ugye a festőtársam, egyik barátnőm, az ismerős takarítónő, a szomszéd nyolcvanéves néni.Ez kilenc.Kilencből nyolc. Nyolcból az idős néni halt meg, de csak később, és nem ebből a betegségből kifolyólag. És akkor nem említettem még a nagybátyám feleségét, aki szintén  átvészelte.
Akkor nézzük csak: közvetlen környezetemből velem együtt van tíz nő.Tízből egy egészséges, kilencet megtámadott a szörnyű kór. Kilencből egy meghalt, maradtunk nyolcan, nyolc túlélő.Hatalmas szám !
Pedig akkor még nem volt rózsaszín nap, meg szűrések éjszakája...csak a riadalom, a kétségbeesés, és a dac. Hogy csak azért is...és meg akartunk gyógyulni.
És meggyógyultunk. Annyira, hogy most másokon segítünk. Ezt az ajándékot kaptuk a betegségünktől, erre tanított bennünket...

4 megjegyzés:

  1. Na itt elesben megy a dolog, nem filoban. Emelem kalapomat...

    VálaszTörlés
  2. Igen Attila! Élesbe írtam, mert nem bírom már az ilyen-olyan szervezeteket, akik állítólag értünk vannak. Miért érzem mégis, hogy a sok bába közt elveszik a gyerek?Kétszeres mellrák után ma kértem időpontot az éves kontrollra.Nem fogod elhinni, szeptember 15-re kaptam időpontot abban a kórházban, ahol operáltak, , és ahová már 1996. óta járok. Ez akárhogy számolom, négy és fél hónap.Addig meg lehet halni.Akkor meg miről beszélünk ?

    VálaszTörlés
  3. Attilához csatlakozva: -emelem kalapom! :)

    VálaszTörlés
  4. Sajnos ez nálunk is így van, sőt még rosszabb, hogy időpontot szerezzél, hosszú sorokban kell várakozni.
    Nekem nincs kalapom, hogy emeljem előtted, minden elismerésem a tiéd.

    VálaszTörlés