Gyerekkoromban, amikor édesanyánk munkába indult, kiadta a napi teendőket.
Ezek között szerepelt a jóféle házi sör befejezése.
Hogy ez miből állt ? Édesanyánk megfőzte a komlóból, malátából álló barna folyadékot, aztán a befejezést ránk bízta. Voltam vagy hét éves, a húgom öt sem.
Amikor a sör kihűlt, mi leszűrtük a nagy vájlingban. Beletettük az kikészített cukrot és belemorzsoltuk az élesztőt , jól elkevertük, aztán jött a palackozás, a dugaszolás, és némi civakodás, hogy ki vigye le a hűvös pincébe, mert egy hétig kellett erjeszteni,
No, itt találkoztam az üveggel. Forgattam, nézegettem, és felfedeztem az alján egy koronát, és a monogramot : F.H.
Nyaggattam édesanyámat eleget, mire végre elmondta, hogy ez az üveg a keszthelyi Festetics kastélyból származhat, a monogram pedig Festetics Hugót jelent.
Hogy hogyan került hozzánk, azt nem tudta, de nálunk volt, és ez ez hatal-mas boldogsággal töltött el. Egy főúri borosüveg !
Az évek múltak, az üveg túlélte a sörfőzést, később anyánk paradicsom befőzéseit. Aztán egy alkalommal hozzánk került egy üveg paradicsomlét rejtett.
És most előkerült. Rendbe hoztam, és a többi kincsem közé rejtettem filléres emlékeim közé...
Nekem is vannak ilyen emlék tárgyaim, én is nagyon megörülök mikor rátalálok.
VálaszTörlésNagyon jó! A történet, az üveg és a mindennapi kis kincseid :)
VálaszTörlésNagyon tetszik az írásod!!!!!!!!!!!
VálaszTörlésNagyon jó! Szeretem az efféle saját retro dolgokat. Valahol kallódik egy ősöreg palackom, ha nem feledem megmutatom én is. :)
VálaszTörlésTetszett írásod, a régi tárgyak történetei.Őrizgetjük,aztán elfeledkezünk róluk, van hogy kidobom.
VálaszTörlésLehet még értékes darab és valakinek örömet ad.