2014. február 6.

Azért vannak a jóbarátok...

Csörög a telefon, a vonal másik végén Laci barátunk kétségbeesett hangja hallatszik:
- A Jancsi ? Hol a Jancsi? - kérdezi.
Mivel még csak reggel nyolc körül van, álmos, téli, barátságtalan reggel lévén, hol is lenne?Alszik a lelkem. Bárcsak nekem lenne ilyen jó alvókám, de én sajnos, pacsirta vagyok.Ma is négy órakor keltem.
- Keltsd fel gyorsan, nagy a baj...
Futok fel az emeletre a telefonnal, és közben ezernyi rossz dolog fut át az agyamon: betegség, rosszullét, temetés...De nem. Szerencsére "csak" a bor beteg.
Mondjuk ez is elég rossz hír, hiszen munkájuk gyümölcse, kb. hétszáz liter bor van veszélyben, valami nem stimmel, mintha ecetesedne vagy mi.

Indulunk persze. Útközben megálltunk egy borászati szaküzlet előtt, a férjem vett ezt azt, csak úgy gondolom formán, mert míg a "beteget" nem vizsgálta meg, nem tudja mi kell bele.
A helyszínen aztán következett a szag- és ízminta vétele, hümmögés, fejcsóva, és Laciék aggodalmas arca...majd a megnyugvás: szó sincs ecetesedésről.
Jancsi papa elővette a kis táskáját, beletett mindent, amit gondolt. Azért nem tudom, hogy mit, mert nem figyeltem, gyönyörködtem a szépséges bajnai tájban és fényképezgettem.
Boldogok. Örülnek nekünk, örülnek a megmentett bornak...

Régen láttuk egymást, sok a beszélnivaló, hát haza indulunk őhozzájuk.Marika sürög-forog, azt sem tudja, mivel kínáljon bennünket a jó szívével...Hurkát tesz be sülni, süteményt tesz az asztalra, kávét főz.
Én meg csak fényképezgetek.
Szaladt az idő. Sajnos, indulni kellett. Előtte persze megkóstoltuk a híres bajnai hurkát jóféle vörösborral leöblítettük, már aki nem volt sofőr...

Hosszúra nyúltak az árnyak, nem sokára besötétedik, indulnunk kell...
Állunk a kapuban, ölelgetjük egymást, köszönik nagyon, mi is köszönjük...
Hazafelé csendben ülünk egymás mellett.
Nem tudjuk, legközelebb mikor látjuk újra őket, de már most hiányoznak.
Fülemben újra felcsendül Máté Péter dala :
"azért vannak a jóbarátok"...
Még ha messze is.

6 megjegyzés:

  1. Ezek az igazán értékes, szép pillanatai az életünknek. ANNALÍZ !Nagyon jól írsz. Öröm olvasgatni a bejegyzéseidet.
    Szeretettel:Ica

    VálaszTörlés
  2. Remek írás, remek író, képek s a jó barátok! Meg még a bor is megmenekült! Kell ennél több egy remek naphoz? :)

    VálaszTörlés
  3. Jó olvasni egy ilyen szép, baráti napról, mikor mostanában egyre kevesebbet barátkozunk.

    VálaszTörlés
  4. Szerintem a beteg bor csak ürügy volt. Amint azt a tál disznóságot elnézem, egy olyan tálért én is bármit kitalálnék...

    VálaszTörlés
  5. Nekem is a hurkákon akadt meg a szemem, ej de guszta :))) No meg egy jó társaság mellett :))))

    VálaszTörlés