2014. február 27.

Az őrangyal üzenete...

Reggel templomba menet majdnem ráléptem. Ott fehérlett a járda szegélyén. Valódi, szabályos, puha-pihe, hófehér tollacska, szinte "előírás szerű ".
Felvettem, nézegettem, és arra gondoltam, vajon az őrangyalom mire figyelmeztet ezzel a tollal? Akkor még nem sejtettem, hogy nagyon komoly bajtól óvott meg bennünket.

Hazafelé szemem a kéményünkre tévedt, melyből hatalmas, fekete füst tódult ki, orrán, száján szikrákat köpködve.  Úgy látszik, míg odavoltam, Jancsi papa és Danika jól megrakták a kazánt. 
És ami még benn fogadott ! A kémény melletti ajtófélfa alól is füst gomolygott kifelé, a lakásban büdös füst, és kátrányszag... Berohantam a hálóba, ahol papa békésen szuszogott, a Dani a tévét nézte.
Fel a padlásra, látni sem lehetett a sűrű füsttől. Ablakokat nyitogattam, rohangáltam, pánikoltam.
Végre Jancsi is összeszedte magát, és nagy komótosan felment a padlásra. Ő nem pánikolt, látszott, hogy aktív korában létesítményi tűzoltó volt. A tisztítónyílás ajtaját kivéve, nyugodt hangon közölte, hogy ennek most ki kell égnie, mert a kéményben összegyűlt korom gyulladt meg. Ijesztő volt a kémény belsejében izzó zsarátnok. Ha kipattan egy szikra, komoly baj lett volna.
A Kéményseprő Vállalat ugyanis nem pucolt kéményeket Süttőn tavaly tavasz óta. A kéményseprődíjakat gondosan beszedték, azóta nem láttuk őket.
Még rágondolni is rossz, mi lett volna, ha ez éjjel történik velünk.
Dani sem pánikolt, a tévében ugyanis éppen a Tűzoltó Sam ment, és arra kért, hívjam ki őket telefonon, mert most "vészhelyzet" van... 
Lassan aztán helyreállt a rend, a kémény már nem okádta füstöt, úgy látszik kiégett végig a benne lévő korom. Hálát adtam a Jóistennek, az őrangyalnak, aki mintha súgta volna, hogy menjek haza, mielőtt bevásárolni indulnék.
A Kéményseprő Vállalat nevét azonban nem foglaltam imába, sőt. Most neki állok egy levélnek.
Az uram ugyan csitítgat, hogy álljak le, de nem tudok.
 Nem tudok belenyugodni, hogy eddig a tavaszi és az őszi kéménysepréssel biztonságban éreztük magunkat. Ősszel vártuk őket, nem jöttek, de még egy levelet sem kaptunk, hogy mihez tartsuk magunkat...Az egész falu magára lett hagyva. Sose értettem, amikor a Híradóban égő háztetőkről, éjszaka menekülő emberekről hallottam.
Most már értem.

3 megjegyzés:

  1. Egy kis pihényi pillanaton is múlhat az élet...

    VálaszTörlés
  2. Kellemes hétvégét kívánok! :)

    VálaszTörlés
  3. Hát, ez elég rémületet keltő történet volt. Valóban úgy van, hogy soha nem tudhatjuk, mi, miért történik, de a Ti őrangyalotok most a helyén volt. Kívánom, hogy mindig ott is legyen.

    VálaszTörlés