Hirtelen lett beteg. Festés közben ejtett pár szót a diagnózisról, aztán utána nem is jött többet, mert elkezdődött a kálvária...amit sajnos én is ismerek.
Telefonon hívtam fel párszor, mivel megkért, hogy egyelőre ne látogassuk, majd ha túl lesz a műtéten, szót fogadtam.
Hát ez az idő is eljött. Állok az ajtóban, és megpróbálok felkészülni, közben lélekben arcokat próbálgatok: együttérző, szomorú, vidám, laza, vicces ...milyen legyek? Édes Istenem ! Biztosan összeborulunk, sírunk egy sort, én vígasztalni fogom, letörlöm a könnyeit...
Nyílik az ajtó, és ott áll teljes életnagyságban, arcán mosoly, örül nekem, átölel.
Az én arcom komor, az én szám görbül sírásra, nem az övé. A máskor a helyzethez könnyen alkalmazkodó viselkedésem most teljesen cserbenhagyott.
- Hoztam neked piros virágot...- ennyit tudok kinyögni.
A szobában rend, az asztalon sütemény üdítő, és körben mindenhol frissen készült festményei.
Csak pislogok.
Már túl van az első kemón meséli, nem volt vészes, nemsokára menni kell újra, s bár a haja már kezd hullani, de kinézett egy jó kis parókát magának. Szőkét.
Beszél, beszél, cikázik a szobában, én meg mint egy jógyerek, ülök és bólogatok . A tanácsaim...hát igen, azért elmondhattam, meghallgatta.
Búcsúzáskor a szemébe néztem, és mondtam valamit, amire eddig szerintem ő nem is gondolt.
- Jó legyél, gyógyulgass. Én továbbra is imádkozni fogok érted...
S most láttam a szemében először szomorúságot.
- Köszönöm Pannikám, nagyon nagyon rám fér. Tudom, hogy megértett. Nem kellett külön kimondanom : nem játék ez gyermek...
Integetünk, nevetünk, vidámkodunk... A lépcsőn lefelé arra gondolok: köszönöm Istenem !
Kedves Annalíz! őszintén kívánom, hogy Te is és a Sorstársad is győztesen kerüljetek ki a betegséggel vívott harcból! Sok erőt és kitartást kívánok, és ne feledd, a Jósiten mindig, mindenhez erőt ad! :)
VálaszTörlésKedves Annaliz! Kívánom, hogy neked is legyen erőd, hogy a Barátnőd segíteni tudd az élni akarásban, és a gyógyulásba vetett hitében. Szeretettel: Lili
VálaszTörlésTudom Ditti, hiszen tapasztalom nap, mint nap...
VálaszTörlésLili, ezt szinte elköteleuettségnek érzem. Jönnek is hozzám tanácsért, jó szóért. Én boldogan adom.
Mindig tudtam, nem mindennapi asszony vagy Panni! :)
VálaszTörlésIrigyellek hogy tudod kezelni a helyzetet..Én leblokkolok.. Anyu esete is mindig előttem van,és és ugy érzem a mai napig is, hogy bénán viselkedtem. Nem tudtam vele beszélgetni, fogtam a kezét simogattam, csak napi dolgokat tudtam szűkszavúan elmondani. Ha megszólaltam remegett a hangom és sirni meg nem akartam előtte.De ott voltam..Olyan nehéz mindenkinek megbirkozni egy ilyen betegséggel.
VálaszTörlésGondolom Neked sem volt könnyű.... Tényleg nem minden napi asszony vagy és jó hogy elmesélted...
Napok óta halasztgatom a hozzászólást bejegyzésedhez, mint sok más nehéz helyzetben, most sem találom meg a megfelelő szavakat, így leírom a saját esetemet. Egy nehéz, életmentő műtéten estem át, mikor lekapcsoltak a lélegeztető gépről és be tudtam már határolni hol is vagyok benézett hozzám a barátnőm, ő épp sugár terápián volt, azonnal megkérdezte, mire van szükségem, kávéra, feleltem, mindketten elkezdtünk nevetni, ezzel megtört a kínos csend. Azóta is sokat elbohóckodunk, nevetgélünk, ez 9 évvel ezelőtt történt. Ő nemrég ért haza Isztambulból, büszkén mutogatta a képeket, én készülődök ismét Finnországba, kívánok neked is és barátnődnek is még sok élményt, nevetést, tiszta szívemből kívánom.
VálaszTörlés