Női munka, férfi munka ?

Boldogan lapátolom a havat. Pedig nem kevés...a hófúvásoknál több, mint fél méteres torlaszok. Az utca felőli járdán "csak" úgy 15 cm lehet. Gyerünk !
Jönnek ugye a járókelők.Megállnak. Zsörtölődnek, ellátnak jótanáccsal, és tovább mennek.
- Ez nem női munka.
- Ez nem neked való.
- Hát hol az urad.

Ilyen, és ehhez hasonló mondatok hangzanak el. Eleinte türelmesen elmagyarázom, hogy én akartam. Mit akartam? Könyörögtem, hogy hadd lapátolhassak !
A legédesebb egy utcabeli, Erdélyből származó fiatalember. Nagy komolyan mondja:
- Mifelénk ez nem női munka - és ki akarja venni kezemből a lapátot.

Alig bírom vele megértetni, hogy ez nálam passzió.Csóválja a fejét, és rámhagyja.Mosolygok, és azon töröm a fejem, hogyan lehetne feltünés nélkül egy jókora hóembert építeni. Anélkül, hogy az utcabeliek csóválnák a fejüket.
Legalább Dani lenne itt, akkor nem lenne olyan feltünő az ügyködésem.
Jól elfáradtam, és egyelőre feladom a tervemet. Délutánig.