2012. március 10.

Bosszantók....


A  szülőfalumból, bőröndben , buszon cipelt , ötből egy megeredt szomorúfűzem akkorára nőtt, hogy a férjem úgy gondolta, ideje formára nyírni. Sok szép hajtás esett áldozatul ennek a műveletnek, de elég formásra sikeredett...
Két nap múlva látom, más is így gondolta....nem, nem a vesszőket irígylem.
Azért vagyok mérges, mert az illető nem akkor vágott az ágakból, amikor még meg sem kottyant, hanem megvárta, amíg formára vágjuk, és a főágakból vágott, vagy tört ilyen barbár módon....
Már a számon volt, tudjátok mi: úgy kezdődik, hogy "törjön le..."
Aztán észbe kaptam, nem szabad átkozódni, mert viszaszáll, ahogy jóanyánk is mondta mindig .
Mégis mosolyra fakadtam, amikor megláttam, hogy nyílik az ibolya...szerencsére a kerítésen belűl.

2 megjegyzés:

  1. Megértelek, mikor költöztünk a házunkba, egy kis edénybe hoztuk a sárga akácot, kiültettük a kis parkunkba, még egész kicsin hozott virágot ami majdnem a földig ért, nem győztünk gyönyörködni benne, egy éjjel valaki letörte az ágát a virággal együtt, nem tudom meddig tudott örülni neki, valószínű pár napig, de a kis fát tönkretette.

    VálaszTörlés
  2. Kinyílik a bicska a zsebembe ilyenkor....

    VálaszTörlés