2012. március 15.

A vers, amit úgy szerettem hallgatni....édesanyám szájából.


Móra Ferenc: Sétálni megy Panka
Sétálni megy Panka a búzamezőbe,
Pillangós papucsba, hófehér kötőbe.
Dalolgatva ballag, egyes-egymagába,
Virágtestvérkéi vigyázzatok rája!
Simulj puha pázsit lába alá lágyan,
Fütyülj neki szépet, te rigó a nádban!

Légy a legyezője, te lapu levele!
Fecskefarkú pille, röpülj versenyt vele!
Búzavirág szeme mosolyog reátok:
Nevessetek vissza rá, búzavirágok!
Kakukkfű, az útját jó szagoddal hints be,
Bújj a lába elül, szúrós királydinnye!

Ha a dűlőúton szegényke kifáradt,
Szagos fodormenta, te vess neki ágyat!
Födjétek be, zsályák, dús leveletekkel,
Szelíd széki füvek, csillagfejetekkel!
S őre a mezőnek, szép jegenyenyárfa,
Te vigyázz reája, csöndes legyen álma!

2 megjegyzés:

  1. Szép vers. Emlékezz rájuk Panni. Hadd mosolyogjanak le rád. :))

    VálaszTörlés
  2. Ugye szép? És hozzá a rezi határ....

    VálaszTörlés