Jókedvűen, teli tüdőből, harsogó nevetéssel kell búcsúzni az ifjúságtól, mint aki megbízhatatlan útitárstól szabadul meg. Ezt kell mondani. (...) Nem is volt olyan jó ifjúnak lenni. Zavar volt, köd, vágyakozás, tájékozatlanság, hamis fogalmak, még sokkal hamisabb képzetek, vágy és félelem, hogy elmaradunk a nagy versenyben. S mikor karjaink között tartottunk valakit, mennyi félreértés! S a félelem, hogy elmulasztjuk a Másikat, aki igazibb! (...) Nem, az ifjúságtól sajnálkozás nélkül lehet búcsúzni. Lázállapot volt ez, megható és gyöngéd önkívület.
126-127. oldal (Márai Sándor)
Nem is akarok megint fiatal lenni. Csak még száz évig ennyi idős mint most. :))
VálaszTörléslegszebb éveim ötven körül vannak, bár az is igaz, készültem erre az időszakra, vártam.
VálaszTörlésKedves Bohóc! 100 év? Kevés...:-)
VálaszTörlésErika, ne értsd félre! Én is szeretem a koromat !