Emlékeim...avagy: Be szabad-e menni újévet köszönteni?

Ez újév reggelén… (népköltés)



Ez újév reggelén minden jót kívánok,

Ahová csak nézel, nyíljanak virágok.

Még a hó felett is virág nyiladozzon

Dalos madár zengjen minden rózsabokron,

Minden szép, minden jó legyen mindig bőven,

Szálljon mindig áldás rátok ebben az újévben.


Mit tagadjam. Amikor ezt a verset megpillantottam, megrohantak az emlékek. Behúnyt szemeim előtt megjelent az iskolai olvasókönyvem, amelyből ezt a verset megtanultuk a kishúgommal.
Mennyire izgultunk ! Mennyire vártuk az újév reggelét, amikor hajnalok hajnalán nyakunkba vettük a falut, és ropogó hóban, félig megfagyva végig jártuk szokott helyeinket, hogy elmondjuk az újévi köszöntést, és bekasszírozzuk jól megérdemelt ajándékunkat: cukrot, aprópénzt kaptunk.
Volt olyan hely is, ahol egy szem alma volt a jutalmunk, de annak is örültünk....
Mire kivilágosodott, megrakott táskával, boldogan tértünk haza.
Milyen boldogok voltunk !

Ma is kívángatunk egymásnak boldog újévet, de valahogy gépiesen, kötelességszerűen.
Idén azt is mondták nekem, hogy "boldogot". Volt aki nemes egyszerűséggel, tréfásan megjegyezte: " boldog.....itt hatásszünet következett....ulj, ahogy tudsz...." Persze nevettünk.
Mégis. Minden újév reggelén bevillan egy emlékkép. Megyünk a nagy hóban a húgommal, szívünk minden melegével kívánunk mindenkinek boldog újesztendőt. És el is hisszük...