Még ne rázd meg kérlek...

a szakálladat drága Télapó ! Be kell fejeznünk ezt a két szobát, ami már augusztus óta húzódik. 
A Barbara repülőjegye már meg van, mindjárt karácsony lesz, és mi így állunk:

Kipakolva

Kipakolva

A nappali átjárhatatlan

A hálóban őskáosz.

Mindamellett jól vagyok, és még nem veszett el a festőkbe vetett hitem. Majd hétfőn elválik.
Már nincs visszaút.

Mr. Bean - Merry Christmas - A kedvencem...

Van benne valami megnyugtató...

...ahogy ez a három macska csendesen pihen.Beszöktek, és úgy gondolták, hogy ez itt egy jó hely. A kupi sem zavarja őket, és a gazdi mellénye igazán remek fekvőhely.
Fülük botját sem mozgatják, csak Nyivátka néz rám álmosan hunyorogva...
Na jó, ma még hagyom őket, de holnap rámolás, mert jönnek be a virágok.Majd akkor készítek nekik dobozvárat puha rongyokkal, azt nagyon szeretik. Addig csicsika....

Autumn...

Foto: Stock

Gyönyörű ez a november. A nap melegen süt, ragyog az ég, és szinte elfelejtjük, hogy bizony ősz van.
Van abban valami nagyon nagyon szomorú, ahogy a ragyogó kék ég alatt  a színes levelek egyszer csak útnak indulnak...
Szellő sem rebben, de a levelek egyszer csak csendesen megválnak ágaiktól, és lassan leperegnek a többi színes levél közé.
Nekem nincs szomorúbb látvány a lassan lepergő faleveleknél.
Ők tudják. Vége az ő idejüknek, és át kell adniuk a helyüket az új leveleknek, ha jön majd a kikelet...
 

A szív tovább szakad....

Ismét búcsúzunk. Egyik festőtársunk megint elment, hogy ott fenn az égben pingálja tovább képeit.

Szinte hihetetlen, milyen gyorsan ment el, még  felócsudni sem volt időnk a rossz hírek hallatán, amikor jött a gyászhír, Andrea meghalt.

Képe még kinn lóg a falon , a legutóbbi kiállításunkon.

  Jó lélek volt, szerettük őt. Sokat harcolt az élettel, legyen neki könnyű a föld.Kicsit morbid, de látom lelki szemeimmel a négy festőtársunkat, ahogy ott fenn nagy egyetértésben pingálnak...
Márti biztosan felhőket fest, Marika a vizeket szerette, Erika egészen modern képeket, Andi a fákat, lombokat festette szívesen...Nyugodjatok békében kedveseim !

Dícséretet kaptam...

...két képemért. A dicséret jó dolog, jól esik. Önbizalmat ad.
Önbizalmat el is lehet venni egy-egy beszólással.

Íme a két kép : Fénye Adolf és Berény Róbert festménye után.

Ki korán kel...

...Barbarát nyer. Amióta megvolt az óraátállítás, már nem három és fél, hanem négy és fél az időeltolódás India és köztünk. Ezért aztán kitaláltam, ha hajnali háromkor felkelek, gond nélkül tudok az én kicsikémmel beszélgetni a chaton.Akkor van őnáluk fél nyolc, és már kocsiban ülve a munkahelye felé tart.
Olyan csodásan tiszta a hangminőség, mintha nem is 7000 kilométer távolságból beszélnénk egymással. Mintha csak szemben ülne velem, és úgy beszélgetnénk. Szeretem ezeket a reggeleket.Ilyenkor mesél, mesél...
Én pedig kezet tudnék csókolni annak, aki ezt az egészet felfedezte, megalkotta...hiszen mennyit kellene fizetnünk, ha mindezt telefonon próbálnánk elintézni.
Most azért kicsit nyűgös vagyok, mert ismerjük be, hajnali háromkor fordulnak a másik oldalukra az emberek.
Mégis boldog vagyok, mert hallottam a hangját, és tudom, hogy jól van. 
Van azért némi hátránya a dolognak...Még nem jöttem rá, miért, de ha kép van, akkor nincsen hang, és fordítva.Tehát kép nélkül beszélgetünk, de nem is bánom. Legalább nem látja, ha könnyes a szemem...