Hát igen, az én volnék.
Magamnak is meglepetés, hogy évek óta nem voltam beteg, most meg letarolt egy csúnya meghülés.
A fejem akkora, mint egy fájdalmas lufi, a torkomban épp ekével szántanak, hőemelkedésem van, de csak annyira, hogy ne tudjak fenn lenni.
Fekszem, mint egy darab fa , és a régi szép napokra gondolok.
Na szóval, jönnek a tanácsok. Ilyen gyógyszer, olyan gyógyszer, ilyen tea, olyan tea. De a pálmát a covidteszt vitte.
Édes öcsikém azonnal hozott egyet a patikából, azt kellett szopogatnom egy ideig, aztán betenni a megjelölt helyre, és várni a reakciót.
Egy csíkom lett, hála az égnek, és megkönnyebbülten keltem fel az ágyból. De nem úgy a betegség. Nem hagyta magát. Olyan gyönge vagyok, mint az őszi légy, a lázam meg ismét felment úgyhogy visszafeküdtem.
Most fekszem az ágyon, és a gyönyörű, forró napokra gondolok, amit annyira szidtunk.
És színes tintákról álmodok, amikkel majd átfestem ezt a borongős, szürke tájat.
Gondolataimban a nyárnak üzenek.
Boldog idő, kánikula, jöjj vissza egy szóra...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése