Szívem minden melegével....

...kívánok áldott, békés Húsvéti Ünnepeket, végre tavaszt, jó időt virágokat, lepkéket, békességet.

Egy nehéz nap éjszakája...

Felriadtam az éjjel, és már nem tudtam visszaaludni.Te jártál az eszembe. Amikor délután elbúcsúztam tőled, már láttam, hogy nem vagy jól...Szomjas voltál, hideg vizet kértél, de kihánytad. 
Simogattam sovány arcodat, és próbáltam mosolyogni, csak befelé folytak a könnyeim.
Te néha kinyitottad a szemed, rám  néztél, de láttam, nem ismersz meg.Egyszer csak megélénkültél, és olyan erővel kaptad el a karomat, hogy szinte belefájdult, magadhoz húzva végigcsókoltad  , és azt kérdezted:
- Most melyik vonatra szálljak fel?  
A hangod ijedt volt, és reménykedve szorítottad a karomat. Mondanom kellett valamit.Valami megnyugtatót.
- Amelyik közelebb van édesapám...
Nem jutott jobb az eszembe. Megnyugodtál, az arcod kisimult, szemeid behunytad, aludtál.Láttam, a külvilág megszűnt létezni, többet nem néztél rám.
Nehéz szívvel indultam haza, a szívem tele volt fájdalommal...
Hajnalban jött a hír, hogy édesapánk örökre elment.
Felszállt a legközelebbi vonatra...

A mogyoróscsoki.

(Foto: Origo)

Kaptam valakitől egy nagy tábla mogyoróscsokit. Szeretem. Mit szeretem, megőrülök érte.
Mivel azonban délután az unokánkhoz utaztunk, gondoltam, hogyan fog neki örülni, lemondtam róla, és elvittem neki. 
Felcsillant a szeme, forgatta, nézegette, majd hatalmas elszántsággal így szólt:
- Holnap lesz az apa szülinapja, mennyire fog ennek örülni ! - mondta, és elrejtette a szobájában.
Tehát ő is lemondott róla...
Ma van a születésnap. Kíváncsi vagyok a fejleményekre. Mert ha a fiam is lemond, akkor a csoki újra nálunk landol, csakhogy azt nem én fogom kapni, hanem a férjem, akinek nemsokára születésnapja lesz...
Én ezt nevezem szeretetnek.

Csibeleves...

Meséli a barátnőm, hogy nagyon megfázott, ágyba került. Nyögött eleget, mire kiókumlálta, hogy bizony olvasta, a régiek megfázáskor finom csibelevest adtak a betegnek.
Igen ám, de már nem úgy van , mint régen, az udvaron nem kapirgálnak a csibék, el kell menni a henteshez.
Itt aztán meg is akadt a tudománya, mivel párját kellett leküldenie abba a bizonyos boltba.
Zoli köztudottan jó szakember, aranykezű , sok mindenhez ért. De a csibehúshoz nem.
Így aztán a barátnőm szóról szóra elmagyarázta a dolgokat, imigyen:
- Bemész a boltba. A húsos pult szemben lesz veled, jobb oldalon a sertés- és marhahúsok, tudod, azok olyan sötét színűek.Ne is nézz oda.
- A baloldalon van a csirkés részleg, te csak oda fókuszálj.
Aztán visszakérdez: 
- Na mit látsz meg először, ha belépsz?
Zoli büszkén kivágja:
- Hát a hentest !