Az ajándékról...

Látom, teljesen meglepődik, elképed... Hogy karácsonykor nem volt a fa alatt ajándék?
Nem, nem volt.
Volt ellenben egy gyönyörű karácsonyfánk, igaz, "csak" borókafenyő, mert édesanyánk azt talált az erőben...Micsoda illata volt, amikor behozta a kis szobába ! Rajta a pici kék bogyók, mint kis ékszerek, hamvasan ragyogtak, szinte nem is kellett volna más dísz.
Szaloncukor azért volt rajta, igazi, régi vágású konzum szaloncukor volt, nem amolyan flancos, mindenféle ízű, mint amilyenek mostanában vannak.
A papírját szépen kisimítottuk, és kincsként őriztük sokáig.
Persze a Jézuska éjszaka jött mindig, és máig sem értem, hogyan tudott olyan halkan jönni, hogy soha nem ébredtünk fel rá.

És volt rajta még bábbaba, bábcsikó, bábcsengő...Árusok jártak karácsony előtt házról házra, kosarukban a gyönyörű sütikkel. Aztán a habcsók ! Az angyalhaj !
Ilyen volt a mi karácsonyfánk.Nagy boldogság volt reggel, amikor felébredtünk.

Egyszer meggyulladt, arra is emlékszem, valószínű a gyertyától. Édesanyánk azonnal felkapta a vizes vödröt, és nyakon öntötte szegényt. Szomorú nap volt ez. A földön szanaszét a vizes cukrok, bábok, a gyönyörű fa pedig csatakosan ,megfosztva állt a kredencen. Nagyon sírtunk.

Dani issza a szavaimat, még levegőt is elfelejt venni. Aztán megszólal :

- De mama még egy ici-pici játék sem volt alatta? - és folytatja.- Mama és nem lehetne nekünk is  ilyen borókánk legközelebb?
Záporoznak a kérdések, én mosolygok.
Várom a 24-ét a hatalmas fával, alatta a sok ajándékkal. És a mi kis borókafenyőnkre gondolok vágyakozva...