Egy héten keresztül nézegettem a soron a butikokat... Ez a csíkos ruha, amely gyakran szembe jött velem a sétányon, teljesen megbabonázott. Az ára ? Nem olcsó...ahhoz képest. Végül aztán legnagyobb meglepetésemre, találtam egy jó méretet, és nem is túl drágát. Azonnal próba, passzol minden, nagy boldogan fizetni indulok. A hölgy egy ezressel többet számol, mint amennyi a ruhára van írva, de én figyelmeztetem, hogy más ár van rajta. Idegesen helyre utasít:
- Nézze, én vagyok itt a tulaj, én tudom, hogy mennyi. A vevők össze-visza keverik az árakat, és átragasztgatják. - Akkor inkább itt hagyom - kötöm az ebet a karóhoz, mert homályosan emlékszem valami rendeletre, hogy ami az árura van ragasztva, azon az áron kell a vevőnek eladni, vagyis nem lehet az orra előtt átírni. Most a nyári munkán lévő diáklányokat kezdi szidni, mennyire nem figyelnek, mennyi baja van velük... Keresünk egy másik ruhát, hogy megnézzük, azon mennyi az ár, de sajnos, nincs több. A szívem szakad meg a ruháért, hát kifizetem. Csak később bántam meg, hogy nem kértem a panaszkönyvet...vagy nem tettem célzást a fogyasztóvédelemre. Haza érve vettem észre ugyanis, hogy blokkot sem adott...
Vannak azért szép emlékeim is Balatonfüredről...A rosszakat majd később mesélem el, először ezt a kedveset...
A sétány padján ülök, reggeli nap simogatja az arcom , és boldog megelégedéssel szemlélődök. Igaz, a névnapom van, igaz, egyedül vagyok, de vágytam már egy kis egyedüllétre.
A férjem már, a lányok még nincsenek velem, van egy igazán szabad napom ! Csörög a telefonom, a 'zuram' az... Kérdezget, érdeklődik, és hitetlenkedik, hogy én m é g i s jól vagyok. Aztán tréfára veszi a dolgot: - Jöhetnél már haza, annyit kell locsolnom a virágaidat...meg érik a ringló is, el kellene tenni. Folytatná, de közbevágok: - Ilyeneket mondasz épp a névnapomon? Ezt hallotta meg a körülöttem söprögető úr. A korát nem lehetett megállapítani a torzonborz haj, és szakáll miatt, a ruhája úgy, ahogy tiszta... - Anna, vagy Anikó ? - kérdezte, és mosolygott. - Anna- válaszoltam meglepve. - Akkor az Isten éltesse, boldog névnapot ! És mielőtt ültömben is földbe gyökerezett volna a lábam, hozzá tette: - Örök. Tudtam, mire gondol, kedvenc Juhász Gyula versemre... - Tudta ezt a költő is...-Tette hozzá, és lassan tovább sepregetett. Íme, egy kulturált, kedves utcaseprő... aki egy jó napot szerzett nekem.
Autóban ülünk, a férjem vezet...Zebrán áthaladó anyuka és kisgyereke miatt megállunk. Induláskor a férjem nem lő ki , szépen, a megszokott tempóban indulunk tovább, negyvennel, ahogy ez itt a belvárosban elő van írva. Éktelen dudálás, a minket leelőző autóból derékig kihajolva az öklét rázza, és artikulátlan hangon ordít a fiatalember:
- Hülye vén idióta ! - és már el is húz, úgy hetvennel...
Én ledöbbenek, a férjem csak mosolyog. Azt mondja, őt hidegen hagyják az ilyen beszólások.
IGEN ! De a hátsó ülésen, a gyerekülésben ott ül az unokám, aki mindent hallott, és most kérdez.
