2016. május 3.

I love TESCO !

Történt pedig, hogy a postára indultam a csekkjeimmel, azaz indultam volna, ha a bankkártyámat megtalálom. 
Elöntött a meleg víz és teljesen bepánikoltam, amikor hiába forgattam ki a pénztárcámat, a táskáimat, az összes zsebemet, a kártya sehol.
A végén már ketten kerestük, és bár ilyen még soha nem fordult elő velem, teljesen magamba roskadva próbáltam visszaemlékezni, hol használhattam utoljára.
Ekkor ugrott be, hogy április végén a Tescó tatai üzletében vásároltunk.
Nosza, mielőtt letiltattam volna a kártyát, gondoltam teszek egy próbát, felhívom őket.
Hívogatom, semmi. Az ügyfélszolgálat, semmi. A személyzeti szintén.
Akkor menjünk a bankba, és tiltassuk le, gondoltam, és már éppen indultunk, amikor csengett a telefonom.
Kedves női hang kérdezte, miben segíthet, látván a sok hívásomat, visszahívott.
Kis adategyeztetés után közölte velünk, hogy igen, ott a bankkártya.

Bevágtáztunk Tatára, és a szabályosan, jegyzőkönyvbe vett, elzárt bankkártyát visszakaptam.
Szerintem példás, korrekt, és gyors ügyintézés történt, köszönöm.

Főleg a kedves ügyfélszolgálatos hölgyet illeti meg a köszönet, amiért gyorsan  visszahívott.
Mostanában szokatlan ez a gesztus, hálás köszönetem még egyszer....

2 megjegyzés:

  1. Vannak olykor kellemes meglepetések. Én, egy bizonyos terméket kerestem, s mert nem volt Kaposváron, hát sorban hívogattam a megye és a szomszéd megyék T-it. A nagykanizsai vevőszolgálat nem tudta kapásból a választ, ezért azt mondta a hölgy, hogy utánanéz és visszahív. A magyar mentalitáshoz szokott agyammal, miközben előre is megköszöntem, magamban legyintettem a dologra, úgy véltem roppant udvariasan ráztak le. És nem! Visszahívott! Volt nekik, én meg elautóztam érte. :)

    VálaszTörlés
  2. Minden jó, ha jó a vége...Ráadásul a bankkártya a férjemé, csak én bitoroltam...

    VálaszTörlés