- Ezeket el fogod ültetni ?- kérdezem boldogan, és már érzem, hogy melegedni kezd a szívem.
- Igen mama - mondja - mert nekem a kedvenc virágom a kardvirág. A szívem nagyot dobban, amikor megkérdezem : és milyen színű?
- Hát a fehér ! -Válaszolja teljesen magától értetődően...
Erre aztán már el kell mesélnem neki egy régi emléket.
Zakatol a szívem, annyira boldog vagyok a tudattól, hogy örökölte a kicsi szívével az én legkedvesebb virágom szeretetét.
És mesélek, és figyel, és a szemei nevetnek.
- Tudod Dani, én is nagyon szerettem mindig a fehér kardvirágokat, és édesanyám, a te dédmamád tudta ezt.
Július volt, Anna nap közelgett, és én szerettem volna elmenni az ötórai teára...
- Miért ? Az meg mi ? - kérdezte.
- Hát buli ! Bizony, akkor még ötórai teák voltak, nem diszkó, nem házibuli, hanem ötórai teák, szigorúan délután öt órától este nyolcig maximum, de az is csak nyáron.
- De mama, miért nem ittál otthon teát? - kérdezi .
Belebonyolódtunk ebbe a teadologba, de végre megértette.
- És elengedtek? -kérdezte.
- Nem - meséltem tovább.- Pedig a névnapomat szerettem volna a barátnőimmel megünnepelni, de édesanyám nem engedett el. Valami mosogatási hátralék volt a rovásomon.
Hiába sírtam, könyörögtem, végül duzzogva bementem a szobába, és magamra zártam az ajtót.
Álomba sírtam magam.
Reggel, ahogy a szemem kinyitottam, a bekandikáló nap egy hatalmas csokor, hófehér kardvirágon pihent meg, mely az ágyam mellett állt... édesanyám kardvirágai a kertből. Mindet leszedte.
Tudod Dani, nekem azóta ez a kedvenc virágom...Most meg neked is.
A dédi most biztosan nagyon örül odafenn...
Nagyon szép a történeted. Megható! :)
VálaszTörlésA kardvirág gumóval vigyázni kell. Olyan mint én: nagy és érzékeny...:-)
VálaszTörlésNyáron kell kiültetni, akkor aztán sok vizet neki...És ősszel ki kell ásni, mert ha nem, elrohad a földben tavaszig...
Nem volt kedvem meg időm a kis 400 gumós gyűjteményemet kiásni az ősszel, arra gondoltam, hogy mint a tulipán s nárcisz képes áttelelni. Tévedtem...Most alig szedtem ki 100at, azok is gyanúsak, de na...reménykedem.. meg talán a földben maradt fiókák, ha nem pótolják a veszteséget.
A jácintok is kényesek...némely túléli a telet, de nem érdemes kísérletezni...
Idén arra gondoltam, hogy mindjárt virágzás után, ahogy elszáradnak kiveszem őket és sötétben úgy ahogy vannak lefektetem nyugodni. mert történt, hogy a jácintok szépen elvirágoztak s hagytam őket, gondolván majd nyáron kiásom, hát már júliusban fele elrohadt...pedig "well drained" soilban tartottam őket...hiába..a hagyma nem szereti a vizet...(igaz ez nem a fehér kardvirág lelki oldala, de figyelni kell a testre is...:-))