2013. július 7.

Finom a maffinod mama...


Ez volt a legkedvesebb dicséret mostanában.
Igen, a málnás muffint készítettem el most, mivel Dani és a kis unokanővére bejelentkeztek hozzánk vendégségbe.
Jöttek is, arcuk ragyog, boldogok egymás közelségétől, jókat játszanak. Most Ica mamánál nyaralnak, aztán a következő héten hozzám jön Dani, és lehet, hogy Dórika is el-ellátogat majd hozzánk.
Sok tervem van, hová megyünk, mit csinálunk ez alatt az egy hét alatt.
Kis karjával átölel, és hozzám bújik. Halkan megkérdezem, mi a helyzet "Luca ügyben". Kicsit szomorú a hangja:
- Hát, csak sokára látom majd, ha újra kezdődik az óvoda...
- Igen, azt tudom. De másképp... tudod.
Fülembe súgja, hogy csak én halljam:
- H-á-át...még mindig a "serelmem"...
Megvígasztalom:
- Akkor ez egy nagy szerelem.
- Igen - mondja. Ő is szereti a maffint !

3 megjegyzés:

  1. Nagyon szép az unokád, drága Annaliz!
    Sok örömet és boldogságot kívánok nektek:)

    VálaszTörlés
  2. Édesek! Az unokád és a történeteid is.

    VálaszTörlés
  3. Csatlakozom a két előttem szólaló hölgyhöz! :)

    VálaszTörlés