Szalonna és gitárszóló....

Dani fél a kutyáktól. Egy kivételével. Ő a szomszéd kutya, akit úgy hív : a bajátom...
Vasárnap is, az első útja hozzá vezetett, miután megpakoltuk magunkat szalonnával. Az ajtóból visszafordult a gitárjáért.

- Zenélek is neki - mondta mély meggyőződéssel.

A kutyus már várt bennünket. Nem fér ki a kerítés rácsai között, így aztán olyan pózban lóg ott fenn, mintha beszorult és fennakadt volna.Csak mi ketten tudjuk, hogy ez a megszokott póz, semmi vész, várja a kaját. Szeme csillog, várakozásteljesen néz Danira.


Dani bedobja a szalonnát, a kutya megeszi, és jön a nap fénypontja, a "jó ebédhez szól a nóta"....

A kutyus aranyos. Hálásan meghallgatja a gitárszólót, bár Dani kicsit vacillál, aztán a Sam a Tűzoltónál köt ki. Haja lobog, ragyognak a szemei, az átélés tökéletes.
A végén aztán jön a "nínú, nínú"...
- Tudod, ez a sziréna - mondja a kutyának, aki nem szól semmit, csak farkát csóválva fejezi ki tetszését. Dani elégedett. 
- Holnap is jövök, jó ? - integet, és boldogan indulunk haza.