Furcsa nyár, furcsa időjárás...

...engedem le a redőnyt, egy nagy csattanás a karomon. Odakapok, és már sikítok is. Egy majdnem tíz centis zöld kis szörnyeteg, egy jókora sáska ül a karomon...

Idén ez már a második, és mindkettő a hálószobánkbanban !
Az elsőt éjszaka hallottam, vagyis csak egy hangot: platty, vagy valami ilyesmit. Én éjszakai lepkére gondoltam, meg arra, hogy reggel majd megkeresem, addig csak nem esz meg.

Reggelre kelve aztán ijedten láttam, hogy az ágyunk fölött a plafonon egy hatalmas zöld sáska ül egykedvűen, meg sem moccan. Nem mint én.
Hatalmas sikítással kiugrottam az ágyból, és édesdeden alvó férjemet kirángattam a paplan alól.
Megfogta, mérges volt, de eltanácsolta, kidobva az ablakon.
Azóta is félek éjjel nyitva hagyni az ablakot. Ez az afriaki hőség viszont nem bírható ki ablaknyitás nélkül...hát rettegve bár, de megadtam magam.
Ez a mai eset azonban teljesen kikészített karomon a zöld kis állattal. Érdekes érzés volt...mintha egy smirglipapír esett volna rám, olyan furán dörzsölő érzés volt.

Mielőtt még elájultam volna, a férjem szerencsére megmentett.
- Nem értem - morfondíroztam. - miért csak a hálószobába ugrik be mindig ? Mi vonzza ide?
Vizsgálódok, nézegetek.
- Talán a petúnia illata - okoskodik a férjem.
- Petúnia ? Hiszen körben muskátlik vannak az ablakokban...
Akkor néztem meg jobban a hálószobait. A muskátlik között kikelt pár szál illatos petúnia. Még tavalyelőtt a Bori adta nekem a magokat, Isten nyugosztalja.
Lehet. Lehet, hogy ennek az illata vonzza be mindig. Vagy az íze. Talán idejár vacsorázni őkelme.
Nézem a kicsi virágokat, a szemeim megtelnek könnyel.

Ez a kicsi, illatos virág eszembe juttatja kedves szomszédasszonyomat...Danika Boji nénijét.

Aztán bevillan egy gondolat. Csak nem a Bori volt az ? Jött ellenőrizni, hogy rendesen locsolom-e a virágokat....