Nyivátka anya lett....

....igen, és megmutatta nekem egyszem magzatát.
Éktelen nyivákolás az udvarból, de nem egyfajta. Idősebb, felnőtt macsek nyivákolása után vékony kis cérnahangocska válaszol rá. Egyből rájöttem, hogy itt az idő ! Nyivátka kivirít a csemetével. 
Felmosás abbahagyva, fényképezőgép a kézbe, futás ki...Látom Nyivátkát, amint feszülten figyel felfelé a fatároló tetejéről. Arcán aggodalom, fülei mint az antenna, teste megfeszül. Izgul.

Aztán látom, mi az izgalom oka: egy édes, kicsi tigrismintás kiscica, akit anyja hiába próbál lecsalogatni, nem meri megtenni a lépéseket.A kicsi próbálkozik így, meg úgy, de nem meri vállalni a kockázatot, nyávog keservesen.
Nyivátka rámnéz, tanácstalan, és még keservesebben húzza, mint a kiscica.
Na ebből elég, gondolom, és bemegyek a szokásos parízer szeletért. Nyivátka el is indul, a kicsi pedig visszamegy a biztonságos padlásra...
Na, most leshetem őket újra.
Sajnos, a nagy izgalomban elfeledtem beállítani a gépet, és mivel előtte virágokat fényképeztem, a képek homályosak lettek., de azért láni a küzdelmet...Nyivátka jó anya. Meg a parízert is szereti....