Talán onnan ered a különböző színek, formák, anyagok iránti vad szenvedélyem, hogy hajdanán ruhatervező szerettem volna lenni...de nem lettem, mert eltanácsolt.....az édesanyám.
- Kislányom, Annus - mondta - egy jó kis irodai állás kell neked. - nem ilyen rongyos dolog. Értsd meg, ez egy elérhetetlen vágy.
Megértettem. Szenvedélyemet a babaruhákban éltem ki, később pedig, amikor már megtehettem, anyagokat vásároltam, mindig dupla mennyiséget. Azért, mert a húgom gyönyörűen varrt. Én megterveztem, ő megvarrta. Nagyon büszkék voltunk, hogy a konfekcióruhák idejében nem jött szembe velünk a ruhánk az utcán...sőt mindenki dícsérte őket.
Akkor én már "boldog" bérelszámolóként éltem életem, de a ruhák iránti vágyam csillapíthatatlan volt.
Álltam a méterárubolt kirakata előtt. Megláttam AZ ANYAGOT, és lelki szemeim előtt már láttam a belőle készült ruhát. Hát így...
Azt hiszem a bálabutikokat az ilyeneknek találták ki, mint én. A bérelszámolók nem keresnek túl jól, a nyugdíjuk sem valami fényességes...ezért aztán boldog vagyok, hogy nyugodt lélekkel turkálhatok a szebbnél szebb ruhák között. Van, hogy csak a szép anyaga miatt veszem meg a darabot, mert látom benne a lehetőséget.
A lehetőséget, melynek csak az uram szab határt néha...bár talán megért engem. Nemrég eladó volt a közvetlen szomszédunkban álló házikó. Felajánlotta, hogy vegyük meg. Gardróbháznak. Jót nevettünk.
A legújabb szerzeményem aztán jól kiszúrt velem. A kézzel horgolt, kötött, hímzett dolgoknak végképp nem tudok ellenállni.
A hófehér, horgolt csipkeblúz kicsit bő volt, beültem hát a varrógép elé, hogy leszűkítsem.
Amikor a harmadik varrótű tört el, adtam neki még egy utolsó esélyt: de ha ezt is eltöröd, ollóval váglak miszlikbe - ígértem meg neki. Sikerült.
Másnap már abban feszítettem. Barátnőm, aki pedig nem is mondható rosszindulatúnak, végignézett rajtam, és undokul csak ennyit mondott:
 |
| Három varrótűm bánja.... |
 |
| ilyeneknek végképp nem tudok ellenállni |
Effajta kotorászásnak magam sem tudok ellenállni..... Szeretem a varázsát és azt a kielégülést ami egy, egy hasonló szerzemény után eltölt.
VálaszTörlésSzép az a horgolt blúz! Nem divat már? Na és, a mi korunkban nem kell a legutolsó divat szerint öltözködni, viszont az ehhez hasonló darabokat tudni kell viselni, hogy mindenki hasonlóban akarjon járni, ha csak gondolatban is:))
Függönynek sűrű. Sötét lenne tőle. Blúznak meg ritka. Mi lett tőle Panni? :)))
VálaszTörlésJól jön ez még a nagy nyári hőségben !
VálaszTörlésEz a Bohóc! Biztosan a terítőre gondolt. ... Avagy mégsem?
VálaszTörlésNem tagadom, én is szívesen "kotorászok" az ilyen helyeken. Varrni sajnos nem tudok, így megelégszem az eredeti formával, ha találok. Egy nagy előnye van: olykor csapatban futunk össze, és jól "kitrécseljük" magunkat.
VálaszTörlésA blúzod szép, a divattal meg mindig úgy voltam, hogy nekem az volt csodás darab, amiben jól éreztem magamat.
További szép hétvégét kívánok Neked!
Én megértelek, nálunk a családban, a nőknek sok mindent kellett tudni,kézimunkázni, szabni-varrni, később az életben ez jól jött hasonló okokból, mint amit te írtál, ma már nyugdíjasként nem igen járok sehova sem és nehezen cserélem le a kényelmes szabadidő ruhát másra, már rég nyitottam fel a varrógépet ilyen jellegű munkára.Hogy nem divat? Ha neked örömöt szerez, biztosan szép.
VálaszTörlésSzerintem az a lényeg hogy Neked megfelelő legyen jó érezd magad benne.. Hogy nem divat?Nem lehet mindig követni... ebbe a korba azt huznánk fel ami épp divat jó lehet megmosolyognának bennünket...
VálaszTörlés