Reggel templomba menet majdnem ráléptem. Ott fehérlett a járda szegélyén. Valódi, szabályos, puha-pihe, hófehér tollacska, szinte "előírás szerű ".
Felvettem, nézegettem, és arra gondoltam, vajon az őrangyalom mire figyelmeztet ezzel a tollal? Akkor még nem sejtettem, hogy nagyon komoly bajtól óvott meg bennünket.
Hazafelé szemem a kéményünkre tévedt, melyből hatalmas, fekete füst tódult ki, orrán, száján szikrákat köpködve. Úgy látszik, míg odavoltam, Jancsi papa és Danika jól megrakták a kazánt.
És ami még benn fogadott ! A kémény melletti ajtófélfa alól is füst gomolygott kifelé, a lakásban büdös füst, és kátrányszag... Berohantam a hálóba, ahol papa békésen szuszogott, a Dani a tévét nézte.
Fel a padlásra, látni sem lehetett a sűrű füsttől. Ablakokat nyitogattam, rohangáltam, pánikoltam.
Végre Jancsi is összeszedte magát, és nagy komótosan felment a padlásra. Ő nem pánikolt, látszott, hogy aktív korában létesítményi tűzoltó volt. A tisztítónyílás ajtaját kivéve, nyugodt hangon közölte, hogy ennek most ki kell égnie, mert a kéményben összegyűlt korom gyulladt meg. Ijesztő volt a kémény belsejében izzó zsarátnok. Ha kipattan egy szikra, komoly baj lett volna.
A Kéményseprő Vállalat ugyanis nem pucolt kéményeket Süttőn tavaly tavasz óta. A kéményseprődíjakat gondosan beszedték, azóta nem láttuk őket.
Még rágondolni is rossz, mi lett volna, ha ez éjjel történik velünk.
Dani sem pánikolt, a tévében ugyanis éppen a Tűzoltó Sam ment, és arra kért, hívjam ki őket telefonon, mert most "vészhelyzet" van...
Lassan aztán helyreállt a rend, a kémény már nem okádta füstöt, úgy látszik kiégett végig a benne lévő korom. Hálát adtam a Jóistennek, az őrangyalnak, aki mintha súgta volna, hogy menjek haza, mielőtt bevásárolni indulnék.
A Kéményseprő Vállalat nevét azonban nem foglaltam imába, sőt. Most neki állok egy levélnek.
Az uram ugyan csitítgat, hogy álljak le, de nem tudok.
Nem tudok belenyugodni, hogy eddig a tavaszi és az őszi kéménysepréssel biztonságban éreztük magunkat. Ősszel vártuk őket, nem jöttek, de még egy levelet sem kaptunk, hogy mihez tartsuk magunkat...Az egész falu magára lett hagyva. Sose értettem, amikor a Híradóban égő háztetőkről, éjszaka menekülő emberekről hallottam.
Most már értem.
...a logopédushoz gyorsan.
Kitört az Angry Birds őrület. Gyerekek, anyukák, apukák, nagyszülők, közeli és távoli rokonok gyűjtik a pontokat, hogy megvehessék az áhított madarat.
Összegyűlt a 30 pont, és boldogan jövünk haza a Tescóból.
Dani mással nem is hajlandó foglalkozni, csak a piros, mérges tekintetű madárral...
- Jó ez a madár. Ez az izé... ez az angri birst - mondom jó magyaros kiejtéssel.
Kijavít, könnyű neki, az anyukája perfekt angolos.
A végén aztán megjegyzi.
- Mama, nem gondolod, hogy logopédushoz kellene menned ?
Persze, az "l" betűt j-vel mondja....
Nagyon nehezen, de meg tudtam állni. Nem nevettem.
Hétfő reggel van, Dani megérkezik. Kicsit már jobban érzi magát, de óvodába még nem mehet.
Kipakolja a kincseit, zenélő doboz, forgalmi táblák, színes ceruzák, aztán kirak egy kukkert is.
- Ezt is hoztad ? -kérdem álmélkodva. De jó kis kukker !
- Igen. Ezzel nézem a természetet, mert és természetbiológus vagyok tudod mama ?
Magabiztosan teszi hozzá:
- És a természetet védem !
 |
| Készül a gátrendszer... |
 |
| Kitűzzük a zászlót. |
Beteg a kis drágám, nagyon fáj a füle és a torka.
Jól felrázom a szirupot, és cseppentek a kanálba 13 cseppet.
Szó nélkül lenyeli, és mondja:
- De még mindig fáj...
- Ez majd hamarosan csillapítja - mondom reménykedve.
Térül- fordul, egyszer csak közli velem:
- Mama, már csillódott !
Ajándékot rajzolunk apának, anyának, hadd örüljenek a szülők !
Mindkét rajz egyforma. Nagy sárga ház, pipáló kéménnyel, fák, tulipán, és három pálcikaember egymás kezét fogja. Egy nagy, egy kisebb, és középen legkisebb.
Mégis, valahogy az egyik szebbre sikeredett.
- Ez lesz anyáé - mondja.
- Miért ?
- Mert ez szebb lett. És anya is szebb, mint apa ! - feleli meggyőződéssel.
Logikus...
- Mama ! - mondja lefekvéskor. - Mos imádkozzunk !
- Jó. - mondom. Melyiket szeretnéd ?
- Amit most tanultunk a hittanon az Ákos bácsitól.
- Kezdd el, melyik az?
Ráncolja a kis homlokát, és nagy komolyan mondja:
- A címét nem tudom, de az van benne, hogy az ellenség megbocsát...
- A Miatyánkot ? - kérdezem, bár sejtem a választ.
- Igen ! - mondja boldogan, és összeteszi a kis kezét....
A szülei tíz éve készült esküvői videóját nézzük. Daninak nagyon tetszik, ám egyszerre meglátja a falakon díszelgő piros, kék, sárga lufikat.
Dani fél a lufiktól, mert egyszer, még egészen kicsi korában egy könnyelmű bohóc a füle mellett kipukkasztott egyet és nagyon megijesztette.
- Jaj mama - mondja - nézd mennyi lufi !
- De jó, hogy én nem voltam ott ! - folytatja.
Szinte várom a következő kérdést : és én hol voltam mama?
De nem kérdezi. Megelégszik azzal, milyen szerencséje volt a lufik terén...
