2017. január 13.

Ím a másik véglet...

Nem mondom, csilli villi a busz, amire felszálltam, Tatára igyekezvén.

Gyönyörű kárpit a kényelmes üléseken, rend , tisztaság, meleg. El is bizonytalanodtam egy pillanatra, jó buszra szálltam-e, mert bevillant egyik ismerősöm elbeszélése.
Azért kellett pótjegyet vásárolnia, mert a busz luxusbusz volt, azaz nem az egyszerű nyugdíjasoknak szánt járgány. De lehet, hogy csak távolsági, már nem emlékezett.

Odaadom a személyimet, és előkaparom a pénztárcámat, hogy fizessek.
A sofőr nem néz a személyire, rám szól, mit rám szól, rám förmed:
- Hát hány éves?
- Hatvanhat ....rebegem.
- Akkor meg ül !  - utasít, és elindul, mielőtt leülhetnék.

Hát szóval ! Én , amikor a kutyánkat apportírozom, és leteszi elém a visszahozott labdát, akkor szoktam ezt a szót használni.

De még akkor is a fejét megsimogatom, vagy kap egy jutalomfalatot.

Én meg kis híján beestem egy hölgy ölébe... 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése