Nem mondom, csilli villi a busz, amire felszálltam, Tatára igyekezvén.
Gyönyörű kárpit a kényelmes üléseken, rend , tisztaság, meleg. El is bizonytalanodtam egy pillanatra, jó buszra szálltam-e, mert bevillant egyik ismerősöm elbeszélése.
Azért kellett pótjegyet vásárolnia, mert a busz luxusbusz volt, azaz nem az egyszerű nyugdíjasoknak szánt járgány. De lehet, hogy csak távolsági, már nem emlékezett.
Odaadom a személyimet, és előkaparom a pénztárcámat, hogy fizessek.
A sofőr nem néz a személyire, rám szól, mit rám szól, rám förmed:
- Hát hány éves?
- Hatvanhat ....rebegem.
- Akkor meg ül ! - utasít, és elindul, mielőtt leülhetnék.
Hát szóval ! Én , amikor a kutyánkat apportírozom, és leteszi elém a visszahozott labdát, akkor szoktam ezt a szót használni.
De még akkor is a fejét megsimogatom, vagy kap egy jutalomfalatot.
Én meg kis híján beestem egy hölgy ölébe...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése