A Sietős...

Ülünk a váróteremben türelmesen, sorszámunkkal, a kötözésre váró sebünkkel... Ülünk, és várunk.
Hiába, itt van az ősz, sok a beteg. Lassacskán fogyogatunk, már csak egy idős bácsi van előttünk, amikor berobban a nő.

- Én már reggel is itt voltam, nem is húzok számot ! - mondja, és az ajtóhoz áll.
Közben nagyokat sóhajt, fájdalmas arccal.

(kép: Pixabay)

Ilyenkor mindig nagyon utálom magamat, mert ahelyett, hogy rászólnék, hogy várjon a sorára, gyáván hallgatok, de hallgat a férjem is, és az idős bácsi szintén.

Be is tolakszik rögvest, majd dolga végeztével kijön, diadalmasan lobogtatva a receptjeit...
Na, gondolom, ő már mehet ! 
De nem. Leül egy ismerőse mellé, és hosszasan, boldogan elcsevegnek a napi eseményekről.
Ezt faluhelyen és másutt úgy hívják, hogy pletyka.

Mi is bejutottunk, hazafelé indulunk. A parkban kibe is botolhatnánk bele, mint a sietős nőbe.
Ráérősen beszélget...