Csak azért kérdezem, mert engem ma egy üldözőbe vett. Először körülöttem settenkedett mély dongással, és amikor észrevettem, arrébb mentem. Ő is arrébb jött, és tovább keringett körülöttem, fenyegető dongással. Elkezdtem futni, ő utánam. Nem tévesztette el, egyenesen az ajtóig kísért, de az ajtó zárva volt.
Futás a garázsajtóhoz, a darázs utánam...amint fél szemmel rápislantottam, láttam, hogy igencsak megtermett példány.
Már a járdán futottam kétségbeesetten, amikor feladta.
Lélekszakadva mesélem az uramnak a kalandomat, de csak legyint. - Nem szabad futni, mert akkor üldözni kezd... - Különben is - mondta - a lódarázs nem csíp, csak harap...
Például a házassági évfordulónk. A 45- ös szám misztériumát csökkentette ugyan a tény, hogy az uram a beígért majki kirándulást minden áron bojkottálni akarta.
De aztán megadta magát. Így történt, hogy a szentmise után nem kellett a "sparhert" mellé állnom, mert azt gondoltuk, hogy majd beülünk valahová ebédelni...
Majk. Továbbra is gyönyörű, továbbra is megnyugtató. És mintha csak külön ajándék lenne erre a napra, a Kulturális Örökség Napja alkalmából ingyenes belépés volt, egy kedves vezetővel.
S mivel rajtunk kívül ezt mindenki tudta, hatalmas tömeg gyűlt össze. Ez egy kicsit rontott a kedvemen, de ez a hely újra, meg újra elbűvölt.Olyannyira, hogy eljátszottam a gondolattal, mi lenne, ha itt élnénk. Tetszett a gondolat.Az egyszerű, szép, dolgos, jámbor élet gondolata, TV, rádió nélkül, csak a csend, csak a nyugalom.Már láttam magam a szép kis gyógynövénykertben dolgozgatni, és az egyszerű, praktikus konyhában tenni-venni.
Aztán, hogy megéheztünk, étel után néztünk, de az nem volt. Ismerni kell a férjem "rossz" szokását, ellentétben velem, nem tud étteremben jóízűen enni.
Nem mentünk be a Négy baráthoz címzett fogadóba sem, kicsit még kóboroltunk, és én vettem észre először, hogy már nem is húzza úgy a fájós lábát, még a sok lépcső sem viselte meg. Ezt is betudtuk a hely jótékony kisugárzásának, és megnyugodva, kisimultan indultunk vissza. Hazafelé aztán vettünk egy egész, kész grillcsirkét, otthon krumplit sütöttünk hozzá, és egy-egy pohár borral koccintottunk a nagy napra.
