2016. február 23.

Hová lett?

Mármint az udvariasság. Legalább egy piciny szikrája, könyörgöm...

Fura mód, ma reggel az ütött-kopott csuklós busz helyett , amit annyit szidtunk, egy csillogó, szép busz állt be a megállóba. Valószínű, a jó öreg csuklós lerobbant, és helyette küldték ezt a turistabuszt, mert ez csak annak jó a szűk felszálló, a keskeny, nagy boxokkal ellátott leszálló ajtóival, melyeken még a nem túl nagy testű emberek is csak oldalazva tudnak le- és felszállni...

Úgy kinézetre nagyon klassz, Tv, kényelmes ülőkék, jó meleg.
Amikor felszutyakoltam magamat a hátizsákommal, a képkereteimmel oldalazva, hátraültem, és még ülőhelyem is volt. Figyeltem a leszállókat.

- Kalandtúra... - mondta egy testesebb hölgy, aki éppen beszorult cekkerjeivel a hátsó ajtónál.
Mosolyogtam. A sofőr türelmesen megvárta,  ki így, vagy úgy , de valahogy leszáll.
Aztán az egyik megállónál fiatal pár akart felszállni, babakocsival, benne a kisgyerekkel.
- Itt aztán nem tudnak felszállni - mondta jóindulatúan a sofőr. - Talán hátul, de nem biztos.
- Muszáj felszállnunk, csak egy óra múlva jön a következő járat, orvoshoz megyünk.-mondta ijedt arccal az anyuka.Majdnem sírt. Figyelek.
Talán ha valaki elől az összecsukott kocsit szintén oldalazva beemelné...de nem moccan senki.
Az apuka hirtelen a hátsó ajtóhoz indul kocsistól, gyerekestől. 
Elsőre a kocsit próbálja valahogy feltenni, karján a gyerekkel ez nagy mutatvány, nem is megy.
Az ajtónál zömmel fiatalok állnak, meg középkorúak. Férfiak. Nézik a másik férfi kínlódását.Nem segítenek.
Muszáj közbe lépnem.Odaugrok, elveszem a kocsit, és azzal a lendülettel be is szorulok a két box közé...Segítségkérően körbenézek, senki... Az apuka közben a kocsi mögött felszáll, a levegőben lógva a kisgyerekkel.
Aztán valaki végre elveszi kezemből a beszorult kocsit, és kirángatja. Nézem, egy idősebb úr...
Nagyszerű! Akkor majd őt kérem meg, hogy segítsen a leszállásnál a képkeretekkel.
Tervem nem sikerült, az úr korábban leszállt.
Mondanom sem kell, nem kértem meg senkit, nem segített senki.
Oldalazva valahogyan letornáztam magamat.

2 megjegyzés:

  1. Egy vigasztaljon Panni! Nem mi neveltük a fiatalokat közönyössé, hanem a politika.

    VálaszTörlés
  2. +!

    Kedves Panni!


    A közömbösség kortünet, és a valahol jólét terméke. Aki nem szorul rá a többiekre, nem gondolja, hogy neki is segítenie kellene.

    Ez van.

    TB

    VálaszTörlés