Mártikáról...szeretettel.

Ma búcsúztattuk a festőtársunkat, Mártit. Halálhíre teljesen váratlanul ért bennünket, értetlenül, és zavarodottan ismételgettük : de hát hogy lehet ez ? Két napja még beszéltem vele !
Nem is volt beteg... Mi történhetett?

Azt észre vettük, hogy ritkábban jár festeni mostanában, de az elfoglaltságára hivatkozott mindig.
Nem panaszkodott, mosolygott, és segített, akinek csak tudott.
Szerény volt, halk szavú, szerettük őt.
Nélküle szürkébbek lesznek a napjaink, és hiányozni fog. Szelíd, kedves modorát, odafigyelését másokra soha nem feledjük.

Nyugodj békében Mártika !