2015. június 2.

Sorszám...

Tömeg a rendelőben, ultrahang vizsgálatra várok.
Sokan vannak, a múltkor elmaradt a heti egy rendelés, és jövő héten ismét nem lesz.
Az a szerencsém, hogy nem vagyok egy unatkozós fajta, olvasok, beszélgetek, és figyelem az embereket...

Valahogy nem fér a fejembe, hogy ha huszonötödik vagyok, és már csak hárman ülünk ott, mégsem kerülök be még hosszú hosszú ideig. Valahogyan, amikor éppen rám kerülne a sor, mindig előkerül agy egy 18-as, vagy 21-es számú páciens, akik már jókor reggel elvitték a sorszámot, aztán mentek világgá tenni a dolgukat...Szíve joga mindenkinek, hogyan tölti a várakozást, de akkor jöjjön vissza időben, és ne vegye el mások idejét.

A legaranyosabb egy idősebb bácsi volt.
Lepakolt, és körülnézett, majd megkérdezte, hányadik sorszámnál tartunk.
- A 25-nél... - válaszolom.
- Akkor most én következem ! - mondja , és diadalmasan előrántja az 1-es sorszámot....

2 megjegyzés: