2015. május 28.

Sétálni ment Panka...

Napok óta esik, hol nappal, hol éjszaka zúdul nyakunkba az áldás. A hőmérő higanyszála reggel éppen hogy csak elérte a 9 fokot. Fázunk...
Aztán Tata felé menet a szívfájdítóan gyönyörű rét, gyerekkorom rétje terül elém.
Pipacsok tömkelege búzavirággal, margarétával, konkollyal, csodás összhangban, ragyogóan virít a borús ég alatt.
Persze, hogy belementem, a szélébe csak, mivel állt a sáros víz mindenhol, de ez a képeken nem látszik.
A képeket nézve igazi májust érzünk, ragyogó napsütéssel, és valami kellemes, vidám hangulatot.
Sietni kell, ballagásra indultunk, azuram kint morgolódik a kocsiban.
Én fehér nadrágban, hófehér topánkában röpködök a virágok között.
Újra gyermek lettem....






3 megjegyzés:

  1. Gyönyörűek ezek a fotók a virágos rétről! És a vers is kedvencem a régi gyerekkorból.:)

    VálaszTörlés
  2. +!

    Milyen jó, hogy 'szines a monitor' a valóságban is. Ilyen színkeverést csak odafönn tudnak... Igen, jó lenne ismét gyermek lenni, vagy inkább maradni?

    Bertalan

    VálaszTörlés