Ravasz a tavasz...

Hasalok a száraz fűcsomók között, és megpróbálom valahogy lencsevégre kapni a rézsű alatt, a napos oldalon virító ibolyákat.
A gépem még új, szülinapomra kaptam, nem nagyon ismerem a kezelését.
A zuram a kocsiban ül, onnan kiabálja az instrukciókat, hogy mit is nyomjak meg...
Nem megy. Ráadásul egy vadrózsabokor ága is belém kapaszkodott, már vért izzadok, de a kép még mindig homályos.
- Mondom, hogy makrózz ! - ordítja  a zuram.
- De hát nem tudom melyik az ! - ordítok vissza én.
Csakúgy zeng a mélyút, én már bőgök.
Na végre kiszáll az autóból, és átveszi a gépet.Nyomogatja, nézegeti, én meg diadalmasan hasalok a fűben:
- Látod, neked sem sikerül mindjárt...
Ezt már halkabban mondom, nem szeretném újra felzavarni a szikrázó napsütésben napozó kicsi katicabogarat...Meg aztán a pinceszomszédok is mit gondolnak rólunk?

A felvétel sikerül, a kedélyek megnyugszanak, és én kimászok a csipkebokorból.

A kék égen rendületlenül, harsogóan süt a márciusi nap....