2014. december 15.

Köszönöm Ernesto Cortazar...avagy a zene hatalma.


Napok óta keresem a kültéri világítást, ugye hát itt az ideje... de nincs és nincs meg. Ma reggel aztán elővettem a szobalétrát, és a lenti, hatalmas beépített szekrényt kezdtem el pakolni, módszeresen, polcról polcra. Mit mondjak? Elég unalmas tevékenység. Unalmamat még az sem oldotta, hogy közben előkerültek olyan holmik is, amiket már nagyon kerestem.

Akkor jutott eszembe Cortazar gyönyörű zenéje, amit már régóta szerettem volna meghallgatni. Nosza rajta...
Ahogy hallgattam az andalító zenét, kezemben a régi emlékeket forgatva, idegességem elszállt, valami könnyű, mámoros boldogság vett erőt rajtam...

A kültéri égők nem kerültek elő, talán veszek másikat, vagy az idén enélkül karácsonyozunk, úgyis spórolni kell az árammal.
Ajándékul osztottam meg veletek ezt a zenét. Ha nincs meg, amit kerestek, ha a gyerek rossz jegyet hozott, valaki bántott, vagy a beigli nem sikerült...vagy bármi rossz történt Veletek. Ez zene kárpótol benneteket minden rosszért...
Hát nem csodálatos ?

3 megjegyzés:

  1. Köszönöm... én Ernesztót nem ismerem, én a Richard Clayderman zenéjét imádom... de bevallom rég hallgattam már... De most Erneszto zenél.... reggel óta...

    VálaszTörlés
  2. Több, mint három órás...
    És ugye, milyen nyugtataó?

    VálaszTörlés
  3. Úgy elment az idő... hogy csak azt vettem észre, hogy megállt... Egész délelőtt itt volt dolgom... hallgattam...Ismered a Claydemant?
    Meg az Enyát szeretem...Gondolkodtam, van egy indián zeném... Ha a vásárba mentünk anno, én mindig szájtátva hallgattam.... mig meg nem vettem... Apát ki tudnám vele kergetni a világból is....

    VálaszTörlés