Szabály az szabály...

Dani anyukája valahogy ellenzi a dobozos gyümölcslé fogyasztását, Dani legnagyobb bánatára.
Legutóbb aztán valószínű, hogy édesanyja azzal az intelemmel engedte el, hogy ne igyon most dobozost, hanem helyette vizet...valamilyen megállapodás féle jöhetett létre köztük, mert amikor megkínáltam a gyümölcslével, kereken elutasította.
Kérdezem, miért ?
- Mert akkor szabályt szegünk ! - volt a válasz.

Igen ám ! Az első két pohár víz után már nagyon vágyódhatott a jó kis őszibaracklére, mert így fordult hozzám:
- Mama, most szegjünk szabályt !
Hm.


Adtam neki, de közben valami olyasmit mondhattam, hogy anyukájának ez nem fog tetszeni.
- Nem mondom meg mama - biztosított a jóindulatáról.
A következő alkalommal előjött a szó a dobozosról.
- Biztosan, hogy ittál ! - mondta nevetve az anyukája.
Én a helyzetet próbálva menteni, füllentettem :
- Csak amikor utaztunk...- motyogtam, de Dani hatalmasat rikkantott:
- Mama! itthon is adtál, nem emlékszel?
Teljes lebukás. 
Eszembe véstem: a szabályt nem szabad megszegni. Főleg ilyen ki cserfes sráccal, mint a Dani.
Szabály, az szabály...