Nagyanyám...

Milyen nehéz a szívem ! Misére indulok... Nagyanyámért, akit nem ismertem...
Nézem a régi fényképet, nézem a fehér ruhás, magas derék asszonyt, aki Te voltál.
Sok szépet hallottam Rólad. 
Meg azt, hogy unokáid közül én hasonlítok legjobban Rád.
A Te emlékedre kereszteltek Annának.
Hogy férfiakat megszégyenítő erővel bírtál, nem volt számodra lehetetlen.
Hogy a négy fiad határtalan szeretettel csüggött Rajtad.
Hogy meleg szíved volt és hideg fejed.
Hogy győztél minden munkát, még kaszáltál is, ha kellett.
Azon a napon is úgy gondoltad, megtettél mindent.
Ennek tudatában, mint aki jól végezte dolgát, befordultál a konyhába. Ott értek a  felrobbant kézigránát gyilkos szilánkjai.
Egész délután szenvedtél estére lehunytad a szemed örökre. Nem tudtad megvárni a fogságból hazatérő fiadat. Nem tudtad meg, milyen a béke...
És nem érhetted meg unokáidat.
  Cserép Jánosné született Bakos Anna, 1898.01.29.
  Meghalt, megölték: 1945.05.09.

NYUGODJÁL BÉKÉBEN !