Elmúlt...

A számomra nagyon nehéz időszak...a Halottak Napja.
A temetőket végigjártuk kétszer háromszor is. Nem tudom, ki hogy van vele, de engem nem dob fel a temető "szépsége" ilyenkor, hiába a sok virág és gyertya, hiába...
Egyszer Prágában jártunkkor olvastam egy temetkezési helyen : "Voltunk, mint ti, lesztek, mint mi ". Ez jár az eszembe, ahogy a temetőket rovom, és meggyújtom az emlékezés gyertyáit.
Emlékek tolulnak fel bennem, arcok, mondatok...torkomat a sírás fojtogatja.
És ekkor rezzenek fel a hangos beszédre. Régen láthatták egymást, talán csak egy évben egyszer, itt a temetőben találkoznak elhunyt szerettük sírjánál.
Üdvrivalgás, ölelkezés, vidámság. Érdeklődés, ki, hol, kivel, hogyan? Csevegés, néha nevetgélés.
Aki miatt jöttek, még várhat, hiszen nem fut el...