Barátnőm haldoklik egy kórházban.Mennék hozzá, és mégsem.Úgy szeretnék emlékezni rá, ahogy nemrég még láttam.Vagy úgysem.Hiszen a betegség teljesen tönkretette.Pedig küzdött, küzd most is, csak lehet, hogy most hiába.Imádkozni kellene.Vajon megkapta az útravalót?Nem merem megkérdezni a férjét.
Ha bemennék, legalább a homlokára egy keresztet rajzolhatnék búcsúzóul, de ahogy ismerem, még magához térne, és megkérdezné : mit csinálsz itt szentfazék? És nevetnénk....És már nem haragudnék rá, amiért nemrég így hívott engem.
Kérlek, kedves barátosném: küzdjél ! Ne add fel ! Hiszen már annyi mindenen keresztülmentünk mi ketten, győzd le ezt is!
Azt sem bánom, ha továbbra is szentfazéknak csúfolsz......
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése