Ülünk a hosszú folyosón az orvosra várva. A folyosó hosszú, sötét és barátságtalan, amit még a végében felállított műfenyő sem tud ellensúlyozni.Sok a beteg, gyerek is akad köztük bőven. Azért szép lassan, de beindul a verkli, örömmel látom, hogy itt működik a regisztráció és a sorszám.Mindenki nyugodtan vár a sorára.
Csak egy izgága fiatalember ugrál fel- le, és ahányszor megszólal a csengő, mindig megpróbál bejutni. Toporog, kirohan, berohan. Méltatlankodik, hogy milyen sokat kell várni.
Akire sor kerül, arra olyan szemekkel néz, hogy egy gyöngébb idegzetű gyilkos beleborzongana...
Idős néni kerül sorra, persze a fiú megint fölugrik, és most már az asszisztensnőnél próbálkozik, de az leinti, várjon a sorára fiatalember.
Szerencsére már nem hallja, amit a férfi kiabálni kezd:
- SZÁRADJON EL A TÜDŐD, TE RIHERONGY !- kiabálja. ROHADJON MEG A BELED !
Meghűlt bennünk a vér ekkora gyűlölet hallatán.
Nem szól senki. Mit lehetne erre mondani ? Lehajtott fejjel ülünk .
Csak a feldíszített karácsonyfa csillog tovább egykedvűen...
