2016. január 31.
2016. január 26.
Magyar Kultúra Napja...
Kedves meghívást kaptunk a Dr.Sághy Antal Környezetvédelmi és Kulturális Egylettől.
Valóban jól megtelt a kis terem ezen a napon, mutatva, hogy vannak még művészetszerető és pártoló emberek. A kis óvodások aranyos éneke üde színfolt volt, a felolvasott versek, prózák széles skálája pedig híven tükrözték a nap fontosságát.
A tricentenáriumi év jegyében, megemlékezve a 300 éves Szent Lipót Plébánia közösségről,az ünnepség litániával kezdődött templomunkban, melyet Tóth Bertalan atya tartott, majd pedig Izsó Zoltán, az Egylet elnöke a templomban elszavalta a Himnuszt.
Végig, szépen, ahogy méltó a nap, a hely és az ünnep szelleméhez.Külön örültünk, hogy vendégünk volt Szőcs László atya is, a nyergesújfalui plébániáról.


A kis terem megtelt, szépek voltak a versek, felolvasások, gyorsan telt az idő. Én magam sem élő, sem holt nem voltam, mert olyan nagy fába vágtam a fejszémet, mint Babits Mihály Balázsolás című verse, ami igen nehéz nyelvezetű, de gyönyörű darab. A férjem ugyan próbált eltántorítani a választásomtól, mondván, keressek egy könnyebbet.Mintha a kisördög bújt volna belém, makacsul ragaszkodtam a vershez, sok időm már nem volt a megtanulásához, így aztán bizony sűrűn bele kellett néznem a puskámba.
Hát így történt. A felolvasást a Verselő Igricek nevű zenekar zárta megzenésített verseivel.




És most néhány kép...

Valóban jól megtelt a kis terem ezen a napon, mutatva, hogy vannak még művészetszerető és pártoló emberek. A kis óvodások aranyos éneke üde színfolt volt, a felolvasott versek, prózák széles skálája pedig híven tükrözték a nap fontosságát.
A tricentenáriumi év jegyében, megemlékezve a 300 éves Szent Lipót Plébánia közösségről,az ünnepség litániával kezdődött templomunkban, melyet Tóth Bertalan atya tartott, majd pedig Izsó Zoltán, az Egylet elnöke a templomban elszavalta a Himnuszt.
Végig, szépen, ahogy méltó a nap, a hely és az ünnep szelleméhez.Külön örültünk, hogy vendégünk volt Szőcs László atya is, a nyergesújfalui plébániáról.
A kis terem megtelt, szépek voltak a versek, felolvasások, gyorsan telt az idő. Én magam sem élő, sem holt nem voltam, mert olyan nagy fába vágtam a fejszémet, mint Babits Mihály Balázsolás című verse, ami igen nehéz nyelvezetű, de gyönyörű darab. A férjem ugyan próbált eltántorítani a választásomtól, mondván, keressek egy könnyebbet.Mintha a kisördög bújt volna belém, makacsul ragaszkodtam a vershez, sok időm már nem volt a megtanulásához, így aztán bizony sűrűn bele kellett néznem a puskámba.
Hát így történt. A felolvasást a Verselő Igricek nevű zenekar zárta megzenésített verseivel.






Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)