Ha a kortársam a sorstársam...

Hirtelen lett beteg. Festés közben ejtett pár szót a diagnózisról, aztán utána nem is jött többet, mert elkezdődött a kálvária...amit sajnos én is ismerek.

Telefonon hívtam fel párszor, mivel megkért, hogy egyelőre ne látogassuk, majd ha túl lesz a műtéten, szót fogadtam.
Hát ez az idő is eljött. Állok az ajtóban, és megpróbálok felkészülni, közben lélekben arcokat próbálgatok: együttérző, szomorú, vidám, laza, vicces ...milyen legyek? Édes Istenem ! Biztosan összeborulunk, sírunk egy sort, én vígasztalni fogom, letörlöm a könnyeit...
Nyílik az ajtó, és ott áll teljes életnagyságban, arcán mosoly, örül nekem, átölel.
Az én arcom komor, az én szám görbül sírásra, nem az övé. A máskor a helyzethez könnyen alkalmazkodó viselkedésem most teljesen cserbenhagyott.

- Hoztam neked piros virágot...- ennyit tudok kinyögni.

A szobában rend, az asztalon sütemény üdítő, és körben mindenhol  frissen készült festményei.
Csak pislogok.
Már túl van az első kemón meséli, nem volt vészes, nemsokára menni kell újra, s bár a haja már kezd hullani, de kinézett egy jó kis parókát magának. Szőkét.
Beszél, beszél, cikázik a szobában, én meg mint egy jógyerek, ülök és bólogatok . A tanácsaim...hát igen, azért elmondhattam, meghallgatta.
Búcsúzáskor a szemébe néztem, és mondtam valamit, amire eddig szerintem ő nem is gondolt.
- Jó legyél, gyógyulgass. Én továbbra is imádkozni fogok érted...
S most láttam a szemében először szomorúságot.
- Köszönöm Pannikám, nagyon nagyon rám fér. Tudom, hogy megértett. Nem kellett külön kimondanom : nem játék ez gyermek...
Integetünk, nevetünk, vidámkodunk... A lépcsőn lefelé arra gondolok: köszönöm Istenem !

Titkos üzenet...

Aki ősz tájékán kicsit trehányabb volt (mint pl én), most aztán meglepetésben részesült...
A tavaly otthagyott giz-gaz között kikeltek a saláták legnagyobb örömömre...
A fokhagymák, "akik" nyáron inkognitóban voltak, most katonás rendben sorakoznak.
Jaj,de jó, meg kell mentenem a salikat, megkapálom, megöntözöm őket, de valahogy jeleznem is kellene férjemuramnak, ha jön a brümmögővel, nehogy lekaszálja, ha esetleg gyomnak nézné.
Sziporkázó ötletem támadt. Szokott nekem ilyen lenni így tavasztájt. Kis köveket kerestem, és szív alakban bekerítettem a salátákat, gondolván, ezzel két legyet is ütök egy csapásra: finoman jelzem irányába érzelmeimet, na meg a saláta is megmarad...
Jön. Nézi.Nem szól semmit.
-Na, na ?- kérdeztem, mert nem bírtam ki.- Látod?
Szája mosolyra húzódik, átölel, úgy mondja:
- Édesem, drágám... (keblem dagadoz a boldogságtól )
- Tudod, hogy nem szeretem a salátát...
Mosoly lehervad, szó bennakad, kebel összeesik.
Menjünk kapálni.

Díjat kaptam, tovább adom...

Rózsa meglepett egy aranyos díjjal, köszönöm. Nekem is vannak kedvenc blogjaim, sajnos, négynél több, de a díjat csak négy felé küldhetem.

A díjnak szabályai is vannak:

1. Megemlítjük, hogy kitől kaptuk a díjat.

2. Felsorolunk 4 bloggert, akinél 200-nál kevesebb a feliratkozott rendszeres olvasók száma.

3. Egy-egy kommentet hagyunk a kiválasztott 4 blogon a díjazásról.

Választásom a következő blogokra esett:

                                                                DITTI MÓDRA


Ezzel köszönve meg a sok, egyszerű, izgalmas receptet, amelyet a blogjában felfedezek.



                                                               GÖCSEJ TÁJEGYSÉG ÍZEI



Baratella elbűvőlő tudósításaiért, jótanácsaiért, kedvességéért, a szép fotókért.



                                                            MJ BLOGJA


Tőle is sokat tanultam, a képei izgalmasak, blogjai időszerűek. Nagyon szeretek nála időzni.


                                                          SZENT LIPOT KERTJE


Ez a negyedik díj Bertalan Atyát illeti meg, aki néha szomorkásan, de mindig jó humorral mondja el a bajokat, örömöket, a jót a rosszat... Talán hazabeszélek, nem baj, én így érzem...

Lenne még pár blog, de a díjat csak négy felé oszthatom.Sajnos.

Isten hozott...

Isten hozott kedves Tavasz ! Már azt hittük, elfelejtkeztél rólunk, és annyira el voltunk keseredve, hogy már-már a depresszió határát súrolta.
Most szépen kérünk, ne rohanj úgy, maradj még, légy a vendégünk...
Szeretjük a nyarat is, de még várnánk vele kicsit. Hadd élvezzük ki minden percedet kedves Tavasz. Ígérjük, jók leszünk.

Fogadd ezt a kis csokrot tőlünk a boldog pillanatokról, amit okoztál nekünk...

Tavasz...

 Áprily Lajos:
Tavasz a házsongárdi temetőben

`Apáczai Csere Jánosné, Aletta van der Maet emlékének`




A tavasz jött a parttalan időben
s megállt a házsongárdi temetõben.

Én tört kövön és porladó kereszten
Aletta van der Maet nevét kerestem.

Tudtam, hogy itt ringatja rég az álom,
s tudtam, elmúlt nevét már nem találom.

De a vasárnap délutáni csendben
nagyon dalolt a név zenéje bennem.

S amíg dalolt, a századokba néztem
s a holt professzor szellemét idéztem,

kinek egyszer meleg lett a vére
Aletta van der Maet meleg nevére.

Ha jött a harcok lázadó sötétje,
fénnyel dalolt a név, hogy féltve védje.

S a dallamot karral kisérve halkan,
napsugaras nyugat dalolt a dalban,

hol a sötétség tenger-árja ellen
ragyogó gátat épített a szellem.

Aletta van der Maet nevét susogta,
mikor a béke bús szemét lefogta.

S mikor a hálátlan világ temette,
Aletta búja jajgatott felette,

míg dörgõ fenséggel búgott le rája
a kálvinista templom orgonája.

Aztán a dal visszhangját vesztve, félve
belenémult a hervadásba, télbe.

Gyámoltalan nõ - szól a régi fáma -
urát keresve, sírba ment utána...

A fényben, fenn a házsongárdi csendben
tovább dalolt a név zenéje bennem.

S nagyon szeretném, hogyha volna könnyem,
egyetlen könny, hogy azt a dallamot
Aletta van der Maet-nak megköszönjem.

Születésnap

Van egy édes kislány a családunkban, az öcsém egyik unokája, Kata. Katák Katája...
Ma volt a születésnapja, belépett a kilencedikbe. Komoly korszak ! Kérdezem tőle, milyen érzés kilenc évesnek lenni ?
- Jó! - vágja rá gondolkodás nélkül. - Csak szeretnék már tíz lenni !
Arra a kérdésre, hogy minek siettetni az időt , nem válaszol. 
- A mának kell örülni - intem.
Erre aztán elém teszi a mai napirendjét, amit erre a napra készített.
Érdemes elolvasni. S ha úgy tűnik, hogy nem mindig tudok örülni valaminek, majd csak belekukkantok Kata listájába, és jókedvem lesz. Íme a naprendi pontok:

Ami a legjobban megfogott, az az egyes, ötös és a kilences pont volt.
Ám a nyolcas pont is nagyon tetszett...

Tavaszra várva: Várnai Zseni - Csodák csodája