2014. október 21.

Hol voltam, hol nem voltam...

Már régebben is írtam a rezi turistaházról, mely a régi parókia épületéből született újjá. Abból az épületből, ahol gyermekkoromban sokat időztem, lévén édesanyánk az idős esperes úr mindenese...
Millió emlék, millió boldog pillanat emléke. 
Most pedig a festőtábor, melynek helyet adott a gyönyörűen felújított épület.
Annyira telve vagyok élményekkel, hogy szinte nem is tudok írni erről a pár napról. Hagyom még ülepedni. A jó bornak is idő kell. Bár igencsak jófajta borral kínált bennünket Bellér képviselő úr, rizlinggel, az aranyérmesből...
Talán a szeretet, amivel körül vettek, az hatott meg legjobban. Mintha nem is ötven évet töltöttem volna máshol. Hagytam, hogy újra peregjenek ifjúságom szép napjai.
A temetőbe is ellátogattam. Minden ugyanolyan, mint ötven éve, csak a sírhalom több...
No és a szerdai szentmise a gyönyörű, régi templomunkban. Akkor hatalmasnak tűnt, most azért kisebb, és egyszerűbb, de nem baj, így van ez, ha az ember felnőtté válik.
Persze, festettünk is.Alkottunk. 
Majd, ha minden leülepszik bennem, írok erről is. A téma az ősz volt. Két képet hagytam ott.
Na meg a szívemet...


Az alkotás hevében...

Felfelé a Rezi Cseren...


A Laky Demeter Turistaház.

Jókedvünk határtalan...


Azért a Dunát sem hagytam ki.

A kiállításon.