2017. november 24.

Szépséges leánykám...

Úgy hiányzol.Lassan telnek a napok, és én minden  reggel itt üldögélek a gép előtt, várom, hogy hívj.
Ma is sikerült veled beszélnem hála az égnek, meg az internetnek.

Nézem a fényképedet, teljesen elbűvöl a látvány.Ha kicsit sötétebb lenne a bőröd, nyugodtan indiai nőnek nézhetne az ember...
Boldogan újságolom, hogy vettem ám egy indiai szakácskönyvet és majd abból fogok főzni neked.
- Anya - mondtad. Én otthoni kaját szeretnék enni...
Fellélegeztem. Nem kell küszködnöm a furcsa nevű ételekkel, nem ám ! Csatni meg ilyenek.
- Mákos beiglit ! Azt süss anya, oké?
Hát persze...

1 megjegyzés: